(Tit)ok és (tit)okozat

„Mostantól hozhatják nyilvánosságra a megfigyeltek megfigyelőik nevét. Hozom: Réthly Gábor (született 1961. augusztus 14., beszervezte: Somosi Sándor r.szds.) és Flaskay Miklós (1961. május 15., Kovács Sándor r.szds.). Nevezett urakat nem ismerem. Nem az én ismerőseim voltak, hanem az ismerőseimé. Nincsenek érzelmeim velük kapcsolatban. Derék vagy rongy emberek – fogalmam sincs. Nem tekintem magam áldozatnak, a nekem átadott 6-os kartonokon szereplő neveket nem az áldozat jogán hozom nyilvánosságra, hanem abban a meg győződésben, hogy a diktatúra szolgálatában keletkezett titkokat demokrata nem tekintheti titoknak, és mindent meg kell tennie, amit tehet, azért, hogy ne maradjanak azok. Minden olyan titok jogosulatlan, mely jogsértést véd. A nevezettek és környezetük majd kezdenek ezzel az információval valamit, remélem, végül javukra szolgál majd.

Polgártársainknak tudniuk kell: csak azok a titkosítási ígéretek érvényesek, melyek megfelelnek egy demokratikus jogállam szabályainak. A mostani rezsimhez is így viszonyuljanak.

A kormánypropaganda szerint a szélesebb nyilvánosság lehetőségét ők teremtették meg. Ellenkezőleg. A legteljesebb adatállományt őrző mágnesszalagok nyilvánosságra kerülését ők akadályozták meg, az ellenzéki javaslatok félrerúgásával ők szűkítették le a titokbontásra jogosultak körét, ők akadályozzák, ahogy tudják, a diktatúra titkosszolgálatával foglalkozó legkompetensebb történészek munkáját, ők akarják a pártkádereikkel feltöltött kincstári bizottsággal kisajátítani és a saját képükre torzítani a múltunkat. Annál több okunk van rá, hogy a résbe, mit nyitni kényszerültek, betegyük a lábunkat.”