A szavazással kapcsolatos illúziókról

2014. január 02. 15:47

Minden olyan ember számára, akit még teljes mértékben nem vakítottak el az egalitarianizmus illúziói, ez a helyzet tarthatatlan.

2014. január 02. 15:47

„A modern tömegdemokrácia alapelve szerint a döntés valamilyen fokára jogosult politikai közösségbe mindazok beletartoznak, akik legalábbis e két alapfeltételnek megfelelnek: elértek egy bizonyos életkort (függetlenül egyébként attól, hogy ezen teljességgel önkényes kritériumok alapján meghúzott korhatár betöltése előtt szereztek-e bármiféle kvalifikációt), a másik pedig az, hogy egy adott állam határai között születtek. Ilyen körülmények között, a már eleve kompetensnek tekintett szavazópolgároknak lényegében egyáltalán nem kell semmiféle valós kvalifikációs kritériumról számot adniuk. Pusztán azért, mert betöltötte a 18. életévét és Magyarországon született, Jóska véleménye éppen annyit ér, mint Péteré, eltekintve attól, hogy Péter 65 éves, a politikai filozófia professzora, a gazdaság és társadalomtudományok doktora, Jóska 19 éves, és érettségi nélküli, mivel történelemből megbukott, amikor kihúzta az »Athéni demokrácia virágkora« című tételt. Amennyiben »demokratikus választásokra« kerül a sor, Jóska voksa egyet ér, és Péter voksa szintén egyet ér. Véleményünk szerint minden olyan ember számára, akit még teljes mértékben nem vakítottak el az egalitarianizmus illúziói, ez a helyzet tarthatatlan. Mert miféle racionális kritériumra apellálva vindikálhatunk Jóskának és Péternek »egyenlő szavazati jogokat«?

Véleményünk szerint nincs ilyen kritérium, azonban jól ismerjük azokat az érveket, amelyeket a demokraták fel szoktak hozni velünk szemben. Jelen írásunkban eltekintünk az olyanoktól, amelyek egyszerre semmitmondó és kellőképpen bombasztikus, ámde alapvetően könnyedén cáfolható feltevésekre alapozódnak, mint például a »minden ember lényegi és alapvető egyenlősége,« és megpróbálunk szigorúan a racionálisan is igazolható tézisek talaján maradni. Ez esetben viszont a modern szavazások alapelvét lényegileg irracionálisnak kell tekintenünk, amellyel egyetlen olyan világosan gondolkodó ember sem érthet egyet, akinek az elméjét nem uralják bizonyos szuggesztiók, amelyek az úgynevezett »korszellem« sajátos és messzemenően káros következményei.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kjkj945
2014. január 03. 15:01
»egyenlő szavazati jogokat« És zolikától mikor vonják meg a szavazati jogot?? és szövegelését??? A választási tvr szerinz a de genere nem szavahzat!!! de sajnos írhat!!!
ritter
2014. január 03. 14:51
Az állítólagos monarchista Pető Z. vonalas kommunista cenzorként törölte hozzászólásomat ugyanezen íráshoz a Regnum Portálon. Most akkor hogy van ez? Kommunista Monarchia? Létezik már ilyen? Ha nem, ők biztosan keresztülvinnék hogy legyen.
Akitlosz
2014. január 02. 21:26
A nemességbe elvileg be lehetett kerülni, de nem csupán azok az emberek voltak a nemesek, akik valamiben kiemelkedőt teljesítettek, hanem azok, és ők voltak többen, akik csak azért voltak nemesek, mert az apjuk, sőt az már ükapjuk is nemes volt. Azaz nem saját jogon, hanem őseik jogán érdemek nélkül. Senki nem maga választja meg a szüleit. Ezért külön jutalom, vagy külön büntetés nem jár a számára az államtól. --- Ha egy rabszolga teljesen szabadon és demokratikusan eldöntheti saját szabad akaratából, hogy melyik rabszolgahajcsár korbácsolja meg, attól még rabszolga marad, s meg lesz korbácsolva, s nem lesz komoly beleszólása a saját életébe sem, nem hogy az országéba. A valódi demokrácia pedig úgy működik, úgy működne, hogy a legfelsőbb döntéshozó hatalom a népszavazás. A nép dönt, ha akar, aztán a parlament a népszavazás döntésével összhangban törvényt alkot, a kormány pedig végrehaj(tat)ja. Nem fordítva, mint ma az oligarchiában. Persze nem kell minden apróságról népszavazást tartani. De ez a rendszer biztosítja, hogy az államhatalom ne kormányozhasson a többségi népakarattal szemben. Hiába akarnának valamit a politikusok, ha a többség mást akar. A politikusok kutya kötelessége a többségi akarattal összhangban törvényt alkotni és kormányozni. Hogy ez mire vezet a gyakorlatban arra példa a ma egyetlen valamennyire demokratikusnak nevezhető ország a Földön, azaz Svájc. Nem kicsit sikeresebbek a körülöttük élőknél. Ráadásul egy demokráciában a nép "kompetencia hiányától2 sem kell nagyon tartani, egyrészt mert mint leírtam fent, a választott képviselők sem okosabbak, szakértőbbek, másrészt pedig azért, mert a népszavazásokon úgyis csak azok vennének részt, akiket érdekel a politika, a téma. Szavazni ugyanis jog, s nem kötelesség. Akiket nem érdekel, nem akarnak beleszólni nem fognak szavazni. Lásd példának az eddigi népszavazások részvételi arányait! Bár minden választójoggal rendelkező ember szavazhatna, de csak kisebb részük él ezzel a jogával. Így pedig nem reális a félelem, hogy képzetlen, buta emberek tömegei szavaznának olyasmikről, amikről fogalmuk sincsen. Legfeljebb ha megvesztegetnék őket egy kis tűzifával. Csakhogy ha pár havonta lennének népszavazások, akkor egyik erőnek sem telne rá, hogy folyamatosan csalással, vesztegetéssel tudja jelentősen manipulálni az eredményeket. Egy egy kis választókörzetben egyszer egyszer meg lehet ezt a csalást tenni, de országosan és rendszeresen ugyan nem. Tehát a demokrácia inkább előrelépés lenne a mai oligarchiához képest, amikor is csupán pár száz ember dönt ország dolgában, milliók sorsáról.
djsnoopy
2014. január 02. 21:25
A szerző figyelmét tán elkerüli, hogy a Jóskák mellett mily magas számban voltak a Péterek a különböző totalitariánus rendszerek aktív és passzív támogatói között ama szép emlékű 20. században... Hadd ne soroljam...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!