„Igen, mindenkit ez a kérdés foglalkoztat: beavatkozik-e a jegybank, tesz-e lépéseket a magyar állampolgárok, a költségvetés és a vállalatok védelméért? A Matolcsy György által vezetett intézmény még nem került ilyen helyzetbe, eddig sima volt az út a folytonos kamatcsökkentés előtt. Arra viszont már a korábbi előrejelzések is figyelmeztettek, hogy ha bekövetkezik a nemzetközi pénzbőség apadása, az már gátolhatja a – magyar gazdaság növekedését viszont nagymértékben segítő – hazai »unortodox« monetáris politika végrehajtását. Elérhetünk addig az egyensúlyi pontig, ahol meg kell állni, mert a további csökkentés nagyobb károkkal jár a haszonnál. A jegybank elnöke úgy látja, ez a helyzet még nem fenyeget minket, és inkább szilárdan tartani kell a frontot a forint ellen minden eszközt bevető – tegnap még a magyar államcsőddel is riogatni képes – spekulánsok előtt. Hogy a jegybank kivár, és nem követi szolgaian a török és a dél-afrikai kamatemelést, érthető, hiszen ha közben magától elül a vihar, feleslegesen áldoztuk fel magánhasznokért a köz érdekét. De az már nem biztos, hogy a harcos retorika a célravezető ebben az érzékeny időszakban is.”