A Charta utolsó dobása

„Az egykori Charta meghatározó szereplői pedig rettegtek attól, hogy a széttöredezett baloldal ismét belefut egy nagy pofonba. Pontosabban attól, hogy ha a Fidesz megint kétharmaddal nyer, akkor esélyük sem lesz arra, hogy életük alkonyán, tudósi, művészi, vagy éppen közéleti pályájukat szabad akaratuk szerint zárják. Mert erre a következő választások után, ha Fidesz ismét „túlnyeri” magát, nem sok esélyük maradt volna. Hisz ki támogatná egy ilyen helyzetben memoárjaikat? Ki csöpögtetne még egy kis állami pénzt számukra? Ki finanszírozná utolsó munkáikat, ha Orbán ismét tarol?

Így Gyurcsány vágyai és az egykori Demokratikus Charta szereplőinek igényei egymásra találtak. Nem szerelemből, pusztán érdekből. Ezért győzködtek Fischer Iván lakásán még tavaly év végén Bajnai Gordont Konrád Györgyék. Ezért beszélték tele Bajnai fejét (a jól értesült baloldali újságok szerint) többek közt Heller Ágnes filozófussal, Radnóti Sándor esztétával, Parti Nagy Lajossal és Závada Pállal. És ezért ostromolták heteken keresztül telefonokkal, levelekkel az egykori Charta alapítói a korszakváltást ígérgető, amerikai hátszéllel is rendelkező önjelölt Bajnait és persze a magát fiatalokkal körülbástyázó Mesterházyt. Hogy legyen mégis teljes az összefogás. Gyurcsánnyal, Fodorral, Kunczéval.

És lőn…”