Vállára venni nem bolond – Orbán válaszleveléről

„Erre utal az is, hogy országunk pillanatnyi miniszterelnöke igen érdekes megfogalmazást használ, amikor az általa védelmezett emlékművet vitathatatlannak és magától értetődőnek tekinti: »az áldozatok emléke felé tett főhajtás« nem igényel magyarázatot – írja. Valaki előtt fejet hajtani mindig is a hatalomról való lemondást jelentette, s jelenti ma is. Aki megteszi, az elismeri alárendeltségét – az áldozatok előtt fejet hajtani azt jelenti, átadjuk magunkat nekik, azt jelenti, hogy szenvedéseiket a sajátunknak fogadjuk el. Azt jelenti, lemondunk mindenféle önmentegetésről, hogy elvállaljuk a felelősséget mindazért, amit tettünk. Orbán Viktor azonban fél az áldozatok elé állni és átadni magát nekik, fél, mert most is képtelen felelősséget vállalni, ahogyan soha, egyetlenegyszer sem tette még meg, amióta politikus. Nem áll elébük és nem hajtja meg magát, pláne nem ereszkedik térdre előttük, mint Willy Brandt tette. Orbán Viktor csak biccent feléjük. Willy Brandt elvállalta a felelősséget, Orbán Viktor épp ellenkezőleg, azt mondja, hogy a »magyaroknak« nincs közük a szenvedésekhez és a tömeggyilkosságokhoz. Az idézőjel azért indokolt, mert akik ki akarják sajátítani a magyar identitást, akik szerint senki sem (igaz) magyar, aki nem antiszemita, nem veti meg a cigányokat, nem utálja a melegeket és nem veri a nőket, azok csak idézőjeles »magyarok«. Ez az identitás nem az enyém, és senkié sem, aki tisztességes ebben az országban.”