Téma volt az olaszrizling

„Az olaszrizling negatív marketingértékéről sokan tehetnek. Nem elsősorban Matt Kramer, aki úgy nyilatkozott róla, hogy lúzer fajta. Istenem! Nem ért hozzá. Sokkal inkább azok az évtizedek, amikor minden rossz kocsmabort olaszrizlingnek hívtak. És lehetőleg csopakinak. Nem tett jót a fajta presztízsének az sem, hogy Ausztria a glikolbotrány után a marketinggőzhengert a zöld veltelini és a rajnai útépítésére állította be, és az eltaposott mindent, ami e kettő útjában volt. Az ekkoriban a legpénztelenebb késő-szocialista periódusukat élő szomszédok ezeket a kampányokat semmivel nem tudták ellensúlyozni. (Nem mintha ma tudnák.)

Jóllehet, az olaszrizling termőterülete valamennyi környező országban csökkent, ma is mindben meghatározó. Sokan, elsősorban a legdélebbi termelők, a stájerországiak és a velük szomszédos szlovéniai borvidék termelői úgy vélik, hogy az olaszrizling egy working horse vagy Arbeitspferd. Azaz a muraközi – hogy valami helyi lófajtával fordítsuk. Megbízható, bőven terem. Fajélesztős, hidegen erjesztett műfajában népszerű. Könnyed és illatos. Eltartja a gazdáját. A híres osztrák borász asszony szerint Bergkamarad: minden olyan magas csúcsra követi, ahova menni akar.

Kicsit északabbra markánsabb savakkal rendelkeznek a borok: Ausztriában, Csehországban, Magyarországon vagy a szlovákiai Kürtön, Muzslán. Termelőik inkább ezzel az utóbbi értékeléssel értenek egyet. Meg azzal, hogy a fajta meghálálja a törődést, és tökéletesen tükrözi a termőhely és a talaj adottságait. Tökéletes terroirbort ad. Vagy akár aszút itt, Ruszton. Ha tetszik: ezzel a muraközivel epsomi derbyt lehet nyerni.”