Válaszd a neked valót!

„Miután Botond a következő oldal olvasása során tájékozódik arról, hogy őnéki sem a Kis hableány, sem az Oroszlánkirály, sem a Lassie hazatér, de még a Kengyelfutó gyalogkakukk sem ajánlott (éspedig azért, mert »az óvodások fejében még nem léteznek fizikai törvények: a kicsik még elhiszik, hogy a gyalogkakukk, amin átmegy az úthenger, a következő pillanatban tényleg él és virul«), fogja magát, és önnön felvilágosítottságától mélyen meghatva kimegy tolni a csattogós lepkét az udvarra.

Bátyja, a tizenöt éves Gábor nem sokkal ezután érkezik meg a suliból. A konyhában elfogyaszt három szelet rántott húst, szóváltásba keveredik édesanyjával és édesapjával az osztályzatai és a frizurája vonatkozásában, a fürdőszobában kinyomja tizenhét pattanását, és mielőtt leülne számítózni (ahogy ő mondja), benéz a nappaliba, ahol a szőnyegen megpillantja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Válaszd a neked valót! elnevezésű kiadványát. Leül a fotelbe és lapozni kezd.

Hamar átlapozza a kis pöcsöknek (ahogy ő mondja) szóló részeket, mígnem elérkezik a »kifejezetten 16 év felülieknek való műsorok«-ról szóló fejezethez, és itt megáll. Hátradől a fotelben, izzadt lábáról hanyag mozdulattal leveti büdös zokniját, megszagolja kis csokorba szorított ujjait, értelme nagyot csillan, és olvasni kezd. »Ha ezt a jelet látod, és nem múltál még 16, akkor inkább ne nézd meg a műsort. Ezekben a műsorokban már durvább jelenetek is bemutathatók, amelyek az erőszakot vagy a szexualitást állítják középpontba, ezért értetlenséget, félelmet kelthetnek benned, és rossz hatással lehetnek rád.«”