Magyar Csapott

„Láttam a levelét, Miniszterelnök úr. Azt a szöveget, amelyet Rogán Antallal frakcióvezetővel, az Ön egyik lehetséges utódjával közösen szignáltak a leendő rezsiharcos bandériumnak. Majdnem azt írtam, hogy megkaptam a levelét, ez azonban nem lenne igaz, ilyen levelet én Öntöktől nem kaptam és valószínűleg nem is fogok kapni.

Önök ugyanis nem várnak engem a Magyar Csapatba, mint ahogyan azokat az ismerőseimet, valamint számomra ismeretlen  magyar embereket sem, akik nem írták alá a rezsicsökkentési íveiket. Bennünket nem tekintenek csapattagoknak, amit még elviselnénk valahogy, bár tisztességesebb és helyénvalóbb lenne, ha Magyar Csapat helyett a Fidesz Csapatba toboroznának harcosokat. (...)

Nem szívesen szomorítom Önt, de mégis meg kell tennem: akár tetszik Önöknek, akár nem, mi itt mindannyian a Magyar Csapat tagjai vagyunk. Mindenki magyar, aki itt született, ezt a nyelvet tekinti anyanyelvének, és magyarnak vallja magát. Ebben a tekintetben büszkeségre és szégyenre egyaránt van okunk: Bartók Béla is magyar volt, és Szálasi Ferenc úgyszintén. A nagy feltalálók, nemzetközi hírű tudósok, filmesek és sportolók, éppúgy, mint az országvesztők, a zsidótörvények megalkotói, vagy, teszem azt, a pitiáner csalók, a szélhámosok és a politikai kalandorok.

Mi együtt vagyunk a Magyar Csapat miniszterelnök úr, Ön is a mi Magyar Csapatunk tagja. Képzelje csak, mi még Kövér Lászlót is beleszámítjuk a csapatba – igaz, használt autót azért nem vennénk tőle.”