Kényszer 2014

„A legnagyobb kérdés mind ez idáig az volt, ki érdemes arra, hogy lehetőséget kapjon a vezetésre. A baloldal ugyanis nem programot keres, hanem kormányváltásra készül. Egy ellenfele van, Orbán Viktor, és az ő alternatíváját keresik, nem pedig a többséghez elegendő választói rokonszenvet.

Amíg a vezetőjelölt és vele a politikai irány nincs meg, addig egy egységes kormányprogram sem készülhet el. A választás tétje arra a személyi kérdésre redukálódott, hogy ki lesz Orbán Viktor méltó kihívója, aki az összefogást képviseli. Az idén a kényszer azt a kihívást jelenti a baloldalon, amit már hosszú idő óta: nem a megállapodás tartalmára, annak konkrétumaira vonatkozó kényszerűséget, hanem magának a megállapodásra jutásnak a szükségszerűségét jelenti, ugyanis amíg nincs megnevezve az összefogás vezetője, és a politikai irányvonalak kérdésesek, addig a tartalmi munkát, a kreativitást, a célmeghatározást a »fejkeresés« köti le. Demokratikus pedig nem attól lesz az ellenzéki politika, hogy a belső verseny impotenssé tette a felkészülést, mert a kompromisszum jelszava alatt keresi mindenki a saját számításait, mert súlytól függetlenül mindenki »egyenlő«, vagy mert a belső kritika a hatékonyság rovására megy. A demokráciához nem egyszerűen ellenzék kell, hanem ellenzéki alternatíva, és ennek tartalmi előfeltételeit gátolja az az Orbán-fóbia, amely kijelöli e politizálás fő tartalmát.”