Robban-e a Jobbik-bomba?

„A 2009-es európai parlamenti választás eredménye (14,77 százalék) további lendületet adott számukra, és a kormányzat további korrupciós ügyei is sokat segítettek a Jobbiknak, amely ekkor vitte be a köztudatba és a köznyelvbe a »politikusbűnözés« kifejezést. A lendület a parlamenti választások után is kitartott, nagyjából 2011 végéig, amikor népszerűségi mutatóikat tekintve szorosan megközelítették az MSZP-t. Azóta észlelhető ugyan némi gyengülés, de lényegében stabilizálták pozíciójukat, amit nem tudott megingatni sem a visszatérni vágyakozó MIÉP, de a még radikálisabb Magyar Hajnal sem. E stabilizálódásban minden bizonnyal szerepe van annak, hogy a parlamenti szereplés bizonyos fokú állandó médiajelenlétet biztosít a párt parlamenti frakciójának s ezen keresztül természetesen a szélesebb értelemben vett pártnak. Másrészt a Jobbik mögött már korábban kialakult internetes hálózat, amely ugyan hivatalos, formális kapcsolatokat nem ápol a párttal, azonban a személyi összefonódások és a közös ideológia mégis egy pártmédiát hozott létre. Ez lényegében alternatív hírvilágot teremtett a Jobbik híveinek, illetve biztosítja a kapcsolattartás lehetőségét is. 

Ennek a stabilitásnak Vona Gáborék egyrészt örülhetnek, hiszen a lassú lemorzsolódás ellenére nagy valószínűséggel 2014-ben is parlamenti szereplők maradhatnak, azonban az is látszik, hogy a Jobbiknak nem sikerül jelentősen megerősödnie. A 2010-es választási kampány óta nem tudott markáns kitörési pontokat találni. Természetesen a helyzet valamelyest különbözik a 2010 előttitől, hiszen nem a nulláról kell elindulniuk, de az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetükkel sem elégedettek. A mostani kormány ráadásul eddig nem biztosított számukra olyan »ziccereket«, mint ahogy annak idején Gyurcsány tette például az őszödi beszéddel. De nem segítik őket rendőri túlkapások sem. Az utóbbi időben próbálkoztak a földüggyel, de a parlamenti performance-ukat leszámítva ezzel sem tudtak olyan figyelmet ébreszteni maguk iránt, mint 2010 előtt, egyebek mellett a gárdamegmozdulásokkal. Igencsak kérdéses az is, hogy a devizahitelesek gondjai, a kúriai döntés teremthet-e bármiféle politikai lehetőséget a párt számára, azonban az is biztos, hogy ezt az ügyet sem tudják már kisajátítani, hiszen valamilyen formában minden politikai szereplő foglalkozik vele. Mindezt csak tetézi, hogy jelenleg a baloldali cirkusz összehasonlíthatatlanul jobban érdekli a médiát, mint a Jobbik megszólalásai.

Összességében jelenleg csekély esély látszik arra, hogy valóra váljon az a meglepetés 2014 tavaszán, amelyet annyira ígér mostanság a párt.”