Surranópályán

„A pártban az utóbbi időszakban ugyanis mintha elkezdtek volna gondolkodni azon, hogyan is lehet megszólítani az embereket, a választókat. Berényiék fő üzenete ugyan továbbra is a 20 éve (majdnem) mindig bevált »szavazzatok ránk, mert mi vagyunk a legmagyarabbak«, viszont a kisebbségi kétpártrendszerben ezt is el kell valahogyan adni.

Ehhez pedig nagy löketet adhat a párt döntése, hogy önálló államfőjelöltet indít a jövőre esedékes választáson. A hétvégén kiderült az is, hogy Bárdos Gyulát, vagyis olyan személyt, akit a hazai magyar mellett a szlovák választóközönség is legalább tizenöt éve ismer. Bárdosnak korábban felhánytorgattuk, hogy a legszűkebb pártvezetés tagjaként az utóbbi tíz év során nem igazán voltak emlékezetes villanásai (frakcióvezetőként tette a dolgát, aztán elment Csemadok-elnöknek), most viszont talán éppen ebből a visszafogottságból kovácsolhat magának előnyt.

A 2007 óta a nemzeti irányba elmozdult MKP vezető politikusai közül talán ő mondható a legmérsékeltebbnek, ami a szlovák választóknál jelenthet előnyt. A Hidat sem igazán bírálta (legalábbis nyilvánosan), így a Híd szavazói számára is elfogadható lehet. (...) A lényeg, hogy bár a Híd van a parlamentben, az MKP surranópályán képes szert tenni olyan előnyökre, amelyek sokat dobhatnak a párt népszerűségi mutatóin. A tragédia pedig az, hogy megint egy olyan választás elé nézünk, amelyben a két párt külön kampányol majd.”