Itt a racionalitás ideje

„Mintha radikalizálódna.

A politikám mérsékelt, ám az Orbán-rezsimmel szemben valóban radikális a DK. Én pedig ennek a pártnak vagyok a politikusa.

A kemény hangütés inkább pártfegyelem és nem belső elhatározás kérdése?

Nem a pártfegyelem motivál. Úgy érzem, nincs más eszköz ezzel a rendszerrel szemben. Természetesen sok parlamentáris eszközzel élek: felszólalok, írásbeli kérdéseket adok be. Ám azt gondolom, hogy a feleségverő Balogh még most is a Fidesz tagja lenne, ha nincs a monoklis akciónk. Lehet, hogy sokkoló volt, de megértették az emberek. Azóta levelek tucatjait kapom. Van, aki a látleleteit küldi el, hogy bizonyítsa: valós problémáról beszélünk.

Nem arról van szó, hogy a monoklis tüntetés, a hazaárulózó kiabálás, a parlamenti virrasztás, az Arany mikrofonállvány-díj átadása a köztévében inkább népszerűségnövelő akciók?

Mérhetetlenül unom, hogy nekem a nácik miatt kell felszólalnom, akciókat szerveznem. Egy normális országban az ilyen aggasztó jelenségekről külső hatás nélkül is elindulna a parlamenti diskurzus. Nálunk a kormánypárti képviselők nem is akarnak tudni társuk nőverési ügyéről és arról, hogy a monoklis akcióm miatt pénzbírságot kaptam az Országgyűlés elnökétől. A baj éppen az, hogy sokan félrefordítják a fejüket. Amikor elfogadhatatlan hangnemben beszéltek Selmeczi Gabrielláról, ugyanígy tiltakoztam.”