Az emberi jogok őrei

„Magyarország nem követi el azt a hibát, hogy visszamenőlegesen kelljen büntetőeljárási jogszabályokat alkotni. Itthon sokkal olajozottabban megy a gépezet. Idén novemberig a legsúlyosabb büntetőügyekben elsőfokú bírói ítélet nélkül négy évig lehetett fogva tartani a vádlottakat. Ennek lejárta után házi őrizet volt elrendelhető, aminek végső határideje nem volt. Az ároktői bandaként elhíresült vádlotti kör egyik tagja november 22-én már négy éve ült előzetes letartóztatásban úgy, hogy még elsőfokú ítéletet sem hoztak. Azaz a korábbi szabályok alapján szabadon kellett volna bocsátani, vagy legalábbis házi őrizetét kellett volna elrendelni. Miután azonban a banda két másik tagja a rendőrség mulasztása miatt néhány héttel azelőtt megszökött a házi őrizetből, a kormánypárt úgy döntött, módosítja a törvényt a november 22-i szabadulás megakadályozása érdekében. Ehhez a parlament alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága 2013. november 5-én »a közelmúlt sajnálatos eseményeire« hivatkozva benyújtott egy törvénymódosítási javaslatot, mely szerint a legsúlyosabb bűncselekményekkel vádolt személyek esetében nem lesz időbeli korlátja az ítélet nélküli előzetes letartóztatásnak, azaz akár tíz évig is lehet valaki börtönben úgy, hogy vele szemben csak a gyanú és a vád fogalmazódott meg. A javaslatot az Országgyűlés hat nap alatt elfogadta, két napra rá az Országgyűlés elnöke aláírta, újabb két nap kellett, hogy a köztársasági elnök is aláírja, és november 18-án már meg is jelent a Magyar Közlönyben. Az ötlet felmerülésétől a törvény hatálybalépéséig tíz munkanap telt el. Így lehet elkerülni azt, hogy visszamenőlegesen kelljen jogszabályokat alkotni.

A vádlottak fogva tartása így a nemzeti szabályozásnak ugyan megfelel, a négy évet meghaladó előzetes letartóztatás viszont biztosan támadható az egyezmény alapján. Bolíviában tehát visszamenőlegesen alkotnak büntetőeljárási szabályokat, nálunk ehelyett maga a szabályozás ad lehetőséget alapvető jogokat sértő fogva tartásra.

Magyarországnak azonban más területen sem sikerül teljesítenie az európai követelményeket. A Tóásó-ügyben is problémaként jelentkező börtönkörülményekre Magyarország sem lehet büszke. A strasbourgi bíróság szinte minden hónapban kimondja, a magyar állam megsértette az embertelen bánásmód tilalmát azzal, hogy szörnyű állapotok között tartja fogva valamelyik börtönlakót. Elég, ha csak Hagyó Miklós előzetes letartóztatására gondolunk. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar állam megsértette az egyezményt, amikor az előzetes letartóztatás során a fogvatartott betegségéről tudomást sem vett, holott orvosi vélemény volt róla. Szintén ellentétes az egyezménnyel, hogy a fogva tartás ésszerűtlenül hosszú ideig tartott, a bíróságok érdemi vizsgálat nélkül, pusztán a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlyossága alapján döntöttek a legszigorúbb kényszerintézkedés fenntartásáról.”