A beteges semlegesség igazi New York-i zsidó trükk

„Kedves Deutsch Tamás, kedves Elnök úr,

először is hadd kezdjem egy vallomással. Amikor egy barátom, akit majdnem annyira szeretek, mint Talapa Jánost, konkrétan Ács 444 Dániel rámcsetelt, hogy Elnök Úr a Cinkről posztolt valamit, remegő kézzel olvastam el a vadonat friss Facebook-bejegyzést. És első, második, sőt harmadik olvasásra is úgy olvastam, hogy Elnök Úr a cink.hu-t picsasereghajtó online szösszenetként definiálja. És boldog voltam.

(...)

Azt kell mondjam, Elnök Úr nemhiába lett majdnem a Médiahatóság elnöke, annyira átlát a szitán. Ebben a lószarban tényleg nem hirdet senki. És ez direkt van!

A tényekhez ragaszkodva azt kell mondjam, ez a beteges semlegesség igazi New York-i zsidó trükk, ugyanis a Cink és a Gawker Media blogbirodalom tulajdonosa, Nick Denton találta ki, a lehető legnagyobb örömömre. A Cink ugyanis hangsúlyozottan nem akar magyar médiapiaci szereplő lenni. És függni bárkitől, akár annyira is, hogy figyelemmel legyen a hirdetéseire. Szóval a Cinken az elejétől fogva, tudatosan nincs hirdetés.

Ez a blog nem azért van, hogy bevételt generáljon, hanem azért létezik, hogy minél nagyobb, kritikus szellemű olvasótábort teremtsen magának, akik nemcsak olvasnak, de hozzá is szólnak, beszélgetnek, és közben a gyakorlatban tesztelik le, hogy a Gawker birodalom kommunikációs eszköze, a Kinja friss fejlesztései klasszak-e, vagy eldobandóak. Szóval olyan kísérleti nyulak vagyunk, akiket nemhogy nem ölnek meg, hanem az elképzelhetó legnagyobb szabadságban tartják őket. A tulajdonosunk ugyanis úgy képzelte, hogy a közösségépítés legjobb eszköze a seggnyalás teljes kiiktatása.

Hát így. Örülök, hogy ez szóba került köztünk, jó alapozást és sokkal sikeresebb tavaszi idényt.”