Az emberi jogok ebben az országban ma nem számítanak megkérdőjelezhetetlen értékeknek.
„A hatóságoknak négy év sem elég arra, hogy döntés szülessen arról, hogy valaki elkövetett-e egy bűncselekményt. Az állam úgy nyer időt, hogy lehetővé teszi, hogy a vádlottat bírói ítélet nélkül is korlátlan ideig fogva tarthassák.
Egy egész busznyi szélsőséges az iskolai órák közötti szünetben játszó cigány gyerekeket félemlít meg. A rendőrségnek ez nem elég ahhoz, hogy azonnal eljárást indítson.
Tűrhetetlen az a mindennapi rasszizmus, ami a romákat sújtja. Mégis romákat ítélnek el rasszista gyűlöletbűncselekmények elkövetése miatt.
Ez mind Magyarországon történt 2013-ban. Az emberi jogok ebben az országban ma nem számítanak megkérdőjelezhetetlen értékeknek. Húsz évvel azután, hogy a magyar jogrendszer részévé vált az Emberi Jogok Európai Egyezménye, ott tartunk, hogy a magyar jogvédelmi mechanizmusok helyett, ha valaki emberi jogi jogsérelmét orvosoltatni akarja, akkor ezt reálisan már csak a strasbourgi bíróság előtt teheti meg.
Az emberi jogok napján nem ünnepelünk, mert nincs okunk ünnepelni.
Nemcsak ezen, hanem a maradék háromszázhatvannégy napon is minden, az emberi jogok iránt elkötelezett embernek személyes felelőssége, hogy felvállalja a meggyőződését. Csak így lehetséges, hogy aki az állam elfordulását az emberi jogi értékektől elfogadhatatlannak tartja, megerősödhessen abban: nem ő gondolkodik rosszul.”
A Vekker legújabb adásában Máthé Zsuzsa beszélt arról, hogyan és miért vállalta a parlamenti munkát a KDNP-frakcióban. A beszélgetésben szó esett hitről, politikáról, közbeszédről, a kereszténydemokrácia jövőjéről, valamint a Fidesz–KDNP ellenzéki szerepéről is.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Egyelőre podcast-műsorokkal. Aztán majd teljes életnagyságában visszatér a politikába -- ez a sejtésem.
A DK egykori elnöke arra is igyekezett választ adni, hogy miért él az a köztudatban, hogy minden politikus hazudik.
Kálomista Gábor hangsúlyozta: a színház nem hátrál meg. Kiáll amellett, hogy „a színház a művészeké és a közönségé, nem pedig politikai vagy ideológiai érdekek játékszere”.
Azt azonban leszögezte, hogy nem szakad el végleg a színészettől.
A 2025. július 26-án közölt „Márki-Zay Péter buktatta le Magyar Péteréket: újabb levitézlett baloldali „sztár” bukkant fel a Tiszánál” című cikkünkben valótlanul állítottuk az alábbiakat.
A szociológus szerint a miniszterelnök produkciója politikailag is visszaüthet.
