Emberi jogok napja: Keserű köszöntő

„A hatóságoknak négy év sem elég arra, hogy döntés szülessen arról, hogy valaki elkövetett-e egy bűncselekményt. Az állam úgy nyer időt, hogy lehetővé teszi, hogy a vádlottat bírói ítélet nélkül is korlátlan ideig fogva tarthassák.

Egy egész busznyi szélsőséges az iskolai órák közötti szünetben játszó cigány gyerekeket félemlít meg. A rendőrségnek ez nem elég ahhoz, hogy azonnal eljárást indítson. 

Tűrhetetlen az a mindennapi rasszizmus, ami a romákat sújtja. Mégis romákat ítélnek el rasszista gyűlöletbűncselekmények elkövetése miatt.

Ez mind Magyarországon történt 2013-ban. Az emberi jogok ebben az országban ma nem számítanak megkérdőjelezhetetlen értékeknek. Húsz évvel azután, hogy a magyar jogrendszer részévé vált az Emberi Jogok Európai Egyezménye, ott tartunk, hogy a magyar jogvédelmi mechanizmusok helyett, ha valaki emberi jogi jogsérelmét orvosoltatni akarja, akkor ezt reálisan már csak a strasbourgi bíróság előtt teheti meg. 

Az emberi jogok napján nem ünnepelünk, mert nincs okunk ünnepelni.

Nemcsak ezen, hanem a maradék háromszázhatvannégy napon is minden, az emberi jogok iránt elkötelezett embernek személyes felelőssége, hogy felvállalja a meggyőződését. Csak így lehetséges, hogy aki az állam elfordulását az emberi jogi értékektől elfogadhatatlannak tartja, megerősödhessen abban: nem ő gondolkodik rosszul.”