„A társadalom jelentős hányadának elszegényedése miatt a vállaltan konzervatív pártok kevesebb politikai hátrányt kénytelenek elszenvedni. Ennek részben az is az oka, hogy ezek a pártok rendelkeznek olyan szimbólumkészlettel, ez pedig az antikommunizmus és a nacionalizmus nyelvi és tárgyi szimbolikája, amellyel könnyedén elérnek nagyobb tömegeket. Ez a nyelv garantálja a politikai közösségen belül élőknek, hogy a szűkös erőforrásokból ezek a pártok nem fognak juttatni a nyomorgóknak. Itt érdemes megjegyezni, hogy az antikapitalizmusnak két változata él Kelet-Európában. Az egyik, a befolyásosabb változat képzeletvilága a két háború közötti korporativizmushoz és antiszemita tőkeellenességhez nyúlik vissza. Ilyen hangsúlyokkal találkozunk a Fidesz politikájában, összefüggő rendszerré pedig a Jobbiknál áll össze.
A másik változat a modern antiglobalizmus tendenciáit mutatja, amihez Magyarországon egyedül az LMP-nek van köze. A Fidesz esetében azt is látjuk, hogy ha szüksége van rá, a hosszabb távú hatásokat figyelmen kívül hagyva, gond nélkül merít a hatósági árszabályozás eszköztárából is (lásd rezsicsökkentés), ami látszólag szintén garanciákat jelent az elszegényedés szélén állóknak, ám hosszabb távon valójában még kilátástalanabb helyzetbe sodorja az egész társadalmat.
Egy baloldali párt érdeke és küldetése ma egybeesne: szélesítenie kellene a politikai közösség terét, ami nem történhet meg másként, csakis az elszegényedettek újraintegrálásával. Ezzel egy új társadalmi szerződés megkötését kellene szorgalmaznia. Ha ez nem történik meg, vagyis ha a társadalom perifériáin élők magukra maradnak haragjukkal, elkeseredésükkel, Magyarországon fennáll egy társadalmi robbanás akut veszélye. Megjósolhatatlan, hogy milyen politikai formáció fog ebből hasznot kovácsolni magának, és mikor. A ma érvényes, szélsőségesen igazságtalan, korrupción és kizáráson alapuló társadalmi szerződés fenntartása egyre költségesebb lesz, és ami ennél is sokkal rosszabb, egyre nyilvánvalóbb rendőrállami módszerek alkalmazására, kiáltó jogtalanságok sorozatára fogja kényszeríteni az államot, ami végső soron a demokrácia formális felszámolásával fog együtt járni. Ezen az úton Magyarország már eddig is sokkal messzebbre ment el, mintsem hogy a folyamatot a mai viszonyok között bárki fel tudná tartóztatni.”