„There is no passion to be found playing small – in settling for a life that is less than the one you are capable of living.” (Nelson Mandela)
Ez a poszt nem az apartheid zsákutcája utáni Dél-Afrika zsákutcáiról szól. Ez a poszt nem Mandela méltatlan utódairól szól. Ez a poszt nem a nemzetközi pol-celebvilág által piedesztálra emelt, életnagyságúnál nagyobbra méretezett, márványba faragott, tökéletesre csiszolt Mandela-szoborról szól.
Ez csak egy poszt Nelson Mandeláról, az egyszeri emberről, a thembu törzsfőnök fiáról, az igazságtalanságra érzékeny fiatal jogászról, a bátor aktivistáról, a nézetei miatt 27 évig börtönben ülő 46664-es fogolyról, az apartheid bukását követő első elnökről, aki nem engedte polgárháborúba, megtorlásba süllyedni az országát. Ez egy poszt egy nem tévedhetetlen emberről, aki megértően, bár idővel némi távolságtartással beszélt a kommunista eszmékről. Persze tudjuk, a radikális baloldaliság, a kommunizmus nagyon mást jelentett a gyarmati világban, mint Közép-Európában.