Egy össze-nem-esküvés elmélet

„Talán összeesküvés-elméletnek tűnik, de számolnunk kell azzal az eshetőséggel is, hogy az ellenzéki pártok a háttérben be vannak fenyítve. Úgy egy éve a tévében politológusok beszélgetése alatt előkerült, hogy kétharmaddal simán hozható például olyan szabály, ami csak a már hat éve működő pártoknak engedi a választásokon való részvételt, de kizáró ok lehet a pártállami múlt, és a többi, és a többi. De még idáig sem kell eljutni: akadnak tudott pénzügyi műveletek, összefonódások, személyes ballépések, létezhetnek titkosszolgálati információk, ügynökakták.

És ami a legfőbb, bármikor hozhatók a pártalakítással, a választási szabályokkal, meg a párt- és kampányfinanszírozással kapcsolatos olyan törvényjavaslatok vagy törvények, amelyekből kismilliót láttunk már eddig is. Tavaly májusban ugye az idei pártpénzek megvonásával riogatott a kormánypárt. Ja, hogy az ilyenek miatt sem borítja fel az asztalt az ellenzék, és akár bele is mehet a számára hátrányos kimenetelű játékba? Nos, ők talán kaptak csak úgy szóban, a folyosókon terjedő pletykák által első verziót is, de még ez sem kell, ha már elhiszik, hogy mindig lehet számukra rosszabb verzió. Sőt, még partnerré is lehet válni, védeni azt, ami már megvan.

A választási szabályozáscsomag a Fidesz legfőbb és legfunkcionálisabb alkotása. Egyrészt a szövetségkötési kényszerrel sikeresen ugrasztja össze az ellenzéki pártokat. Másrészt nem véletlenül mondogattuk sokan, hogy a magyar politika megújítása civil oldalról történhetne: így a választási törvény sem véletlenül fekszik ennek keresztbe a párttá alakulás szorgalmazásával: gyere be, találkozz pénzzel, veszítsd el ártatlanságodat, megutálnak téged is. Ezt már csak ki kell egészíteni azokkal az új szabályokkal, amelyekről most újra hallani, hogy az állami kampánytámogatást vissza kell fizetni két százalékos eredmény alatt, meg hogy a pártvezetők a személyes vagyonukkal feleljenek a párt vagyonáért. Értsd: a parlamenten kívüli formációknak ismertté válni se legyen módjuk, a kicsiknek csak kockázat jut, a nagyok, akik évek óta kapják a pénzt, itt is biztosra mennek. (A szabályok kimondott célja a választásokon pénzszerző célzattal való indulás akadályozása, és kétségtelen, ez ellen is jó.)

Az effajta szabályozást a parlamenten belüli ellenzék is vígan támogathatja, hiszen általa a kívüliek vagy eleve hátrányból indulnak, vagy rákényszerülnek beállni egy belüli párt uszálya alá. Igaz, ez a kis belülieket is a szövetségkötés felé terelné, de az már így is, úgy is adottság. Sőt, amint azt többen felteszik, az ellenzéki pártok céljai annyiban ki is merülhetnek, hogy megszűrődjön a mezőnyük, és mind magának vindikálja a parlamentbe bejutó »második erő« posztját, hogy onnan legyen esélye 2018-ban.”