„Az elvakult áhítatba átcsapó össznépi furmintőrület közepette szerintem inkább józanságra intett az írás Demeter Zoltán Kakasáról. (...) Az önnön sikerétől megrészegült tokaji furmint árfolyama szárnyal. A 20 eurót átlépni ma már nem kuriózum. Néhány évjáratot látott borok csak úgy, hipp-hopp 10 000 forintos magasságokba emelkednek, vagy egyenesen ott debütálnak. Lehetne még ragozni, de mottónkat itt már meg is fogalmazhatjuk: ha már az árak a nemzetközileg elismert borok szintjén mozognak, lássuk, hogy a minőség is ott van-e. (...)
Azonban a minőség általánosságban nincs még ott, ahol az árak tartanak (nyugaton, az egekben). Félig-meddig viszont van bizonyítékunk, hogy a száraz tokaji elegánsra hangolva is működhet (hogyan máshogy képzelünk el egy nagy bort?). Szerintem valahol itt tartunk, nem előrébb. A nagy rejtvény továbbra is az, hogy miként lehetne aromákat, komplexitást csempészni az idejében szüretelt furmintba, mert ahogy a lenti példa is mutatja, moderált alkoholtartalom mellett ezekre valószínűleg nem képes a fajta. Még ha ezerévesek a tőkék, és az összes létező színes kavicsot ki lehet túrni a dűlő altalajából, akkor sem.”