„Egy világnézetileg semleges, liberális jogállamban is szükség van hitoktatásra – persze csak akkor, ha a vallás tanai nem állnak szemben a jogállaméival. Ezért szerencsés, ha a hitoktatást maga az állam szervezi, s nem engedi, hogy az állami ellenőrzés keretein kívül, pusztán az egyházak feladata és felelőssége legyen a hitoktatás megszervezése.
A vallás hittételeit a vallás tanítóinak kell meghatározniuk, de az állam azzal, hogy mind a hittanár-képzést, mind a hitoktatást állami keretek között szervezi, biztosítani tudja, hogy a vallás elvei összhangban maradjanak a plurális demokrácia, a liberális jogállam elveivel. Németországban jelenleg az iszlám kapcsán folynak viták, de a második világháború után hasonló viták a keresztény felekezetek vonatkozásában is lezajlottak: nekik is el kellett fogadniuk a jogállamot, az alkotmányos berendezkedést. (...)