(ki halt meg húsz éve…)

„A halála óta eltelt húsz évben nem csupán a honi, hanem az egész európai politikai közeg megváltozott. Azok a szavai, amelyeket a korabeli szabad magyar sajtó habzó gyűlölettel idézett, miszerint »lélekben tizenötmillió magyar« miniszterelnöke kívánt lenni, vagy az, hogy csak a keresztény Magyarországnak van jövője, az EU-ban ma nem keltenének ujjongást. A hitek és vélemények az álliberalizmus szellemétől áthatott világban gyűlöletbe csaptak át, s az antalli korrektség és intellektuális, liberális felfogás eltűnt a közéletből. Pedig hogy tisztelték őt egykor a »művelt Nyugat« vezető politikusai! Ha nem hal meg, Orbán Viktorral együtt hozta volna létre a konzervatív polgári szövetséget, s a nemzedékek egymáshoz való viszonyát nem befolyásolták volna hatalmi vetélkedések.

Tagadhatatlan, hogy az a szeretet és nagyrabecsülés, amit a Fidesz politikusai iránt érzett, kölcsönös volt. A kommunista múlttal való küzdelemben, ami napjainkban tetőzni látszik, jelentős szerepet tölthetett volna be, jelenléte hozzájárult volna ahhoz, hogy lényegében ne egyetlen személyiségnek kelljen szembenéznie azzal a gyűlölettel és agresszivitással, amivel a baloldal itthon és külföldön, a keresztény, nemzeti, konzervatív és szabadság eszmékhez a legalantasabb módon viszonyul. Az, hogy a baloldali sajtó és politikusok, az akkor történteket feledve, ma úgy emlegetik őt mint úriembert és »viszonylag« demokratát, igazi belátásból fakad-e vagy merő képmutatás, én nem tudom…”