'56-osból ügynök – „Sándor” sasszeme a zsidó hitközségen
Hogyan lett egy '56-os forradalmárból Kádár ügynöke, aki még a saját feleségéről is jelentett? Tragikus és fordulatokkal teli történet a forradalom utáni megtorlás korából.
Január elsejétől minden megfigyelt áldozat tudhatja és nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő, neki ártó ügynök nevét. Nincsen többé „letakart név”.
„Amihez volt bátorságuk a lengyeleknek vagy a cseheknek, akik a rendszerváltást követően megalkották lusztrációs törvényüket, ahhoz idehaza hiányzott a politikai akarat. Így aztán mi a szocializmusban tevékenykedő ügynökökről és tartótisztjeikről mindig megtudtunk valamit, listák keringtek, könyvek íródtak, nevek dobódtak föl, dossziék kerültek elő, és beszervezési lapok tűntek el. De máig csak sejtésszerűen, esetlegesen tudják az áldozatok, kik figyelték őket, kik jelentettek róluk, kik törték derékba pályájukat, kik tették tönkre életüket. Túl sok volt nálunk a maszatolás, és túl esetleges a megvilágító szándék. Igaz, a Történeti Hivatalban, amely 1997-ben átvette a volt állambiztonsági iratokat, bárki beletekinthetett a pártállamban róla vezetett megfigyelési dosszié(k)ba, ám a róla jelentő ügynökök neve letakarva maradt. Következtetni lehetett, egyértelműen tudni nem. Történészek szerint negyedmillióra tehető a pártállami ügynökök száma, de csak a töredéküket ismerhetjük, azonosíthatjuk név szerint.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának megalakulásáról szóló törvény ezt a lépéshátrányt akarja enyhíteni. Január elsejétől minden megfigyelt áldozat tudhatja és nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő, neki ártó ügynök nevét. Nincsen többé »letakart név«. Rétvári Bence, a közigazgatási tárca államtitkára a parlamentben elmondta, hogy a bizottság együtt fog működni az ügyészséggel, és bűncselekményre utaló iratokat mint politikai okokból elkendőzött ügyek bizonyítékait továbbíthatja akár peres eljárás megindítása céljából. Ha a forradalom és szabadságharc során elrendelt sortüzekre (másfél hete volt a salgótarjáni sortűz 57. évfordulója!), az 1956 utáni megtorlásokra, kivégzésekre gondolunk, a bizottság létrehozatalának jelentőségét, bár az utolsó utáni pillanatban történik, nem szabad alábecsülni.”