Az utolsó utáni pillanatban

2013. december 19. 07:31

Január elsejétől minden megfigyelt áldozat tudhatja és nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő, neki ártó ügynök nevét. Nincsen többé „letakart név”.

2013. december 19. 07:31

Amihez volt bátorságuk a lengyeleknek vagy a cseheknek, akik a rendszerváltást követően megalkották lusztrációs törvényüket, ahhoz idehaza hiányzott a politikai akarat. Így aztán mi a szocializmusban tevékenykedő ügynökökről és tartótisztjeikről mindig megtudtunk valamit, listák keringtek, könyvek íródtak, nevek dobódtak föl, dossziék kerültek elő, és beszervezési lapok tűntek el. De máig csak sejtésszerűen, esetlegesen tudják az áldozatok, kik figyelték őket, kik jelentettek róluk, kik törték derékba pályájukat, kik tették tönkre életüket. Túl sok volt nálunk a maszatolás, és túl esetleges a megvilágító szándék. Igaz, a Történeti Hivatalban, amely 1997-ben átvette a volt állambiztonsági iratokat, bárki beletekinthetett a pártállamban róla vezetett megfigyelési dosszié(k)ba, ám a róla jelentő ügynökök neve letakarva maradt. Következtetni lehetett, egyértelműen tudni nem. Történészek szerint negyedmillióra tehető a pártállami ügynökök száma, de csak a töredéküket ismerhetjük, azonosíthatjuk név szerint.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának megalakulásáról szóló törvény ezt a lépéshátrányt akarja enyhíteni. Január elsejétől minden megfigyelt áldozat tudhatja és nyilvánosságra hozhatja a róla jelentő, neki ártó ügynök nevét. Nincsen többé »letakart név«. Rétvári Bence, a közigazgatási tárca államtitkára a parlamentben elmondta, hogy a bizottság együtt fog működni az ügyészséggel, és bűncselekményre utaló iratokat mint politikai okokból elkendőzött ügyek bizonyítékait továbbíthatja akár peres eljárás megindítása céljából. Ha a forradalom és szabadságharc során elrendelt sortüzekre (másfél hete volt a salgótarjáni sortűz 57. évfordulója!), az 1956 utáni megtorlásokra, kivégzésekre gondolunk, a bizottság létrehozatalának jelentőségét, bár az utolsó utáni pillanatban történik, nem szabad alábecsülni.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kronikas
2013. december 19. 11:06
Kíváncsi leszek az egyházi aktákra, mert arról nagy a kussolás évek óta!
kjkj945
2013. december 19. 09:58
Az utolsó utáni pillanat: a vílágvége!!!
Kvasztics Fedor
2013. december 19. 09:06
Ügynök sokféle képen lehetett valaki. Zsarolva, gyenge akaratával belekényszerítve, vagy hittel lelkesedéssel, ezt ma már nem lehet utólag megmondani. Ezzel együtt persze egyik sem pozitívum. Tartótiszt viszont csak elkötelezett ember lehetett, és ők voltak a rendszer valódi működtetői, nem az ügynökök. Sokkal érdekesebb őket előszedni az ismeretlenségből. De egyáltalán nem biztos, hogy ezzel lesz előre lépés. Aki felfedi tartótisztjét, önmagát is felfedi, ezt pedig nem igen fogják vállalni. Az ügynöklistás valóságtartalma pedig ennyi év után eléggé kétséges.
Türelem
2013. december 19. 09:04
Érdekes, hogy azt senki sem vizsgálja, hogy nálunk miért maradt el az ami a németeknél, cseheknél megtörtént, egy lusztrációs törvény megalkotása akkor, gyorsan, a rendszerváltást követően? Kinek állt érdekében ezt elmulasztani? Most a Fideszt vádolják elsősorban, holott 90-ben nem ez a párt volt abban a helyzetben, hogy hatalmi pozícióból e vonatkozásban törvénykezzen. Antall, az MDF miért nem lépett? Ki tiltotta ezt meg neki? Azután azzal is adósak maradnak, hogy kik irányították politikai szinteken a különböző elnyomó rendszereket, szolgálatokat? Helyi, megyei, országos pártbizottságok, Központi Bizottság, , kormány szintek,Kádár felelőssége. Most azt is bemutatják, hogy az információk milyen rendszerben kerültek a politikai vezetés asztalára? Vannak dokumentumok arra nézve is, hogy kik kaptak, olvastak ilyen jelentéseket, még élő, aktív MSZP-s politikusok is? Azután az is hozzáférhetővé válik, hogy a szemét ügynöki jelentések alapján milyen adminisztratív intézkedések születtek? Kit szorítottak ki a munkahelyén, ki nem jutott külföldi ösztöndíjhoz, útlevéhez, tudományos fokozathoz, tudásának megfelelő beosztáshoz, kinek a gyermekét nem vették fel az egyetemre X.Y. elvtárs döntése nyomán? Azaz a rendszert felülről működtetők egésze, nevesítve is az asztalra kerül? Például, hogy Lendvai Ildikó, mint cenzor milyen ügynöki jelentés alapján döntött egy-egy kulturális folyóirat szerkesztő gárdájáról, tematikájáról, a közölhetők névsoráról? Ha mindez hiányzik, akkor hiteltelen az egész. Persze enélkül is az, hiszen nagyon sokat lehetett olvasni akkor, de most is számos történészi munka utal rá, hogy rengeteg, az MSZMP-re , az SZDSZ-re súlyosan kompromittáló dokumentumot semmisítettek meg. Lásd Gönc és Vásárhelyi gondolom nem alap nélkül feltételezett börtön ügynökök személyét, s biztosan voltak mások is. Sokat lehetett hallani Kuncze belügyminiszteri mentő akciójáról is. S biztosan manipuláltak a különböző kartonokkal is, hiszen évekig csak a kartonokról olvashattunk az újságokban. Miként az egész átalakulás, az ügynök kérdés is csak a baloldali-liberális elit hatalmának átmentését, stabilizálását szolgálta. A kárvallott meg mehet olvasgatni a poros levéltárakba, s legfeljebb átmehet a szomszédjához, s mondhatja azt, hogy: " Te Jóska, miért voltál ilyen szemét alak...". S ezzel vége.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!