Templom és iskola

„Az adventi készülődés áhítatában, Luca napján jelentette be a kormányfő a harmadik kenyérszaporítás (rezsicsökkentés) csodáját.

A hallgatóságot mindenekelőtt arra szólította fel, hogy »mélyebben és őszintébben« nézzen szembe azzal, hogy »mit köszönhetünk magunknak és mit köszönhetünk a Gondviselésnek.« Az orbáni exegézis szerint ez az év a megpróbáltatások éve volt, a gazdasági válság újra meg újra begyűrűző hullámai ellen »hősiesen és elszántan küzdött az ország.« Aztán, akárcsak a soron levő egyiptomi csapás, menetrendszerűen megérkezett »az évszázad dunai árvize«. De mi »szakadatlan küzdelemben legyőztük a természeti csapást«. Orbán magát az Ararát csúcsára lépő új Noévá stilizálva bejelenti az »sikeres magyar modell« létrejöttét.

Az adventi készülődés a karácsonyi ajándékok beszerzését is jelenti. A kétharmad kormánya nagylelkű ajándékot – majdnem egymilliárd forintot érőt – tesz a karácsonyfa alá. Az úgynevezett vésztartalékból költ, nyilván egy mennyei üzenet alapján tudja, hogy jövőre se árvíz, se aszály nem sújtja a magyar hazát.

Hogy kik kapják az ajándékot? Templomok és iskolák – belföldön és külföldön. A kormány évek óta generózusan támogatja a magyar oktatási nyelvű felsőoktatási intézményeket Erdélyben és a Felvidéken. Míg a hazai egyetemeken a komoly pénzeket fizető hallgatók leállított liftekkel és hideg termekkel találkoznak, a »külhoni« intézményeknek nincsenek filléres gondjaik. 

Pedig a betlehemi bölcső kisugárzása ma inkább érezhető a Dankó utcai Krisztus Szege Cigánykápolnában, mint a kormánypénzből frissen kigyönyörített boltozatos templomokban. Mert a pincegádorból nyíló kis kápolnában hit van és szeretet, míg a »bevett egyházak« faragott szószékeiről azok álszent, farizeus, hitetlen és hiteltelen szavai hangzanak el, akik kiűzik templomaikból a szegényeket, a megfáradtakat és a megalázottakat.”