Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A cigány pártnak nincs szüksége gazdákra. Mi leszünk saját magunk, gazdái, ügyünk szakértői. Nem kívánunk sem a jobboldal, sem a baloldal lungodromja lenni.
A történelmi kor követeli meg a cigány párt megjelenését, a helyzet hívja életre, mert az élet kér utat.
Mára elfogytak az erőszakmentes polgárjogi küzdelem lehetőségei. A roma polgárosodási és egyenjogúvá válási törekvéseink zátonyra futottak. A magyar állam, az uralkodó politikai elit minden integrációs lehetőséget bezárt a magyar cigányság előtt! Urak és alattvalók rendi típusú hűbéri társadalma kezd kibontakozni, amelyben népünknek rabszolga vagy janicsár szerep juthat. Százezres cigány közmunkás tömeg tapossa egymást a 47 ezer forintos éhbérért, a cigány „főnökök” (olasz nyelven kápók) pedig dicshimnuszokat zengnek a jótevő kormányhoz, és nyújtják a markukat a 30 ezüstért.
Az elmúlt 25 évben folyamatosan kerültünk páriahelyzetbe, lét alatti létbe. Bízva abban,hogy a magyar demokrácia számunkra is egyenlőséget és fejlődést hoz háromszor adtunk bizalmat magát jobboldali, és háromszor magát baloldalinak tartó kormánytöbbségnek. A rendszerváltás alatt hetven százalékunktól elvették a megélhetést, a munkahelyet, és azóta sem teremtettek számunkra újat, nem adtak másikat helyette. Elvették belvárosi bérlakásainkat, és városi gettókba, vagy a peremvidékek falusi rezervátumaiba száműztek többszázezer romát.
A „közöny zónáiban” sorsunk megpecsételődött.
Gyermekeink kétharmada elkülönített iskolákban, osztályokban kap alacsonyabb szolgáltatást, a magyar törvények már 15-16 évesen utcára tehetik őket, ahonnan jobb esetben a közmunka, rosszabb esetben a hajléktalanság vagy a börtön a valószínűsíthető jövő. A legutóbbi 3 év alatt elvették maradék intézményeinket is: nincs saját jogvédelmünk, művelődési központunk, újságunk, rádiónk, gimnáziumunk sem.
Ez nem maradhat így. Nem fogadhatjuk el, hogy hontalan páriák legyünk saját hazánkban. A gondolkodni, tenni kész cigány polgárságnak és értelmiségnek, bármennyire is szűk réteg, erkölcsi kötelessége a kiállás a cigányság és az ország fennmaradása érdekében.
A Magyarországi Cigány Párt azért jött létre, hogy harcoljon azért, akik vagyunk. Cigány emberek. Cigányságunk önazonos legyen velünk: tisztelhető, szerethető valóság azok számára, akik cigány, roma, beás eredetű embernek születtek. Miként a lehetséges nemcigány, magyar őseinkhez való kötődésünk, a magyar nyelvhez, kultúrához való ragaszkodásunk is szétválaszthatatlan része identitásunknak, ha ezt a magyarkodók (mellesleg saját etnikai eredetüket elhallgatók, vagy elhazudók) nem is szeretik figyelembe venni. Azért jöttünk létre, hogy vállalhatóak legyünk, romaként, cigányként önmagunk, a többség számára ugyanúgy, ahogy a Magyar Köztársaság és Európa számára is.
A cigányokat érintő politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekben közmegegyezést kívánunk elérni több szinten: a cigány vezetők körében ugyanúgy, mint az egyes roma szervezetek, közösségek között. Amennyiben szélesebb egyetértés mutatkozik az alapjogainkat és kötelezettségeinket illetően, a közösen vállat célok tekintetében, tárgyalni kívánunk a többséget képviselő pártokkal, civil szervezetekkel, hogy megteremtsük a társadalmi közmegegyezés feltételeit, a romák „társadalmi talpra állása és felruházása”, közösségeink fejlődési pályára állítása érdekében: a társadalom vérkeringésébe történő visszaáramlásunk érdekében.
Mi az MCP küldetése, értékrendje?
Az MCP küldetésének azt tekinti, hogy elérje a cigányság és a többség, valamint a magyar állam közötti történelmi kiegyezés megköttetését, hogy megteremtődjenek a feltételek a többszázezer leszakadt cigány és hasonló sorsban élő nemcigány ember felemelkedéséhez. Törekvéseinket erősíti az a tény, hogy csak a fiatal roma nemzedékek munkába állításával biztosítható Magyarország fenntartható gazdasági fejlődése, szociális-és nyugdíjrendszere. Tehát az új paradigma szerint olyan politikát kell gyakorolnunk, amely használható tudást, értékteremtő munkát, tisztes lakhatást, egyenlő egészségügyi és szociális ellátást, és azonos társadalmi megbecsülést biztosít a cigánysághoz is tartozó magyar állampolgárok számára. Így biztosítható az ország működőképessége, és így védhetjük meg önmagunkat és Magyarországot az újfasizmustól. Ennek a folyamatnak a beteljesítése a Magyarországi Cigány Párt küldetése.
Kiemelkedően fontos, hogy a roma közösségek öntudatosabbá és mozgósíthatóbbá váljanak, hogy részt tudjanak vállalni a számukra is élhető állam felépítésében. Ne adják ki adataikat a Lungo Dromnak, és ne regisztrálják magukat cigány választónak, mert akkor csak az ORÖ listájára szavazhatnak csupán, pártokra, nem. Az ORÖ pedig a mindenkori kormányt képviseli, nem a cigányságot.
Tudatosítani kívánjuk, hogy ezen túl nem politikai érdekeket támogatunk, hanem valós programokat. Ügyeket, amelyek mellé odaállhatunk és felvállalhatunk. A cigány pártnak nincs szüksége gazdákra. Mi leszünk saját magunk, gazdái, ügyünk szakértői. Nem kívánunk sem a jobboldal, sem a baloldal lungodromja lenni.
Az értékrendünket meghatározó tézisek:
1. A magyar társadalomnak van szolgáltató állama, és nem az állam tisztségviselőinek, politikusainak van őket kiszolgáló társadalma.
2. A magyar társadalom tagjainak boldogsága, nyugodt és biztonságos jóléte a társadalom összetartozásán, a sorsközösség felismerésén múlik. Az ország rendbetétele ennek vonalvezetésén, az együttműködésre épülő kiegyezéseken és valódi tetteken múlik. Ezért a magyar társadalom boldogulásának az a feltétele, hogy a szegények és a gazdagok, a jók és a rosszak, a hajlékkal rendelkezők és a hajléktalanok, a dolgozók és a dologtalanok, a kisebbségekhez és a többséghez tartozók megértő, szerető egymás felé fordulása és kiegyezése mindennapi választásunk legyen! Az eddigi megosztottság, és e csoportok szembenállása, az állam és a politikusok önös hatalmi érdekeiből eredtek, és csak azt szolgálták és szolgálják.
3. A magyar társadalom történelmi tapasztalata, hogy minden, ami a köz javait szolgálta, az a társadalom belső békéjéből, a dolgos hétköznapokból eredt, és minden rossz és boldogtalanság az egymásnak feszülésből, a kirekesztettségből, az elnyomásból fakadt.
4. Ezért a magyar társadalomnak meg kell újítania az államát és annak politikai gyakorlatát:
- az előnyök és a terhek egyenlő viselésének megteremtésével,
- a szinte teljes foglalkoztatottság és felzárkóztatás elérésével, a roma munkanélküliség belátható időn belüli 10%-ra való csökkentésével,
- az EU-s támogatásoknak a legszegényebb településekre összpontosított együttes rehabilitációját és felzárkóztatását célzó politika révén,
- a szabad és felelős vállalkozások megteremtése által,
- a szabad és független sajtó, a szellemi teljesítmények, a tudás tisztelete által,
- az épített környezet és a természeti kincseink, valamint a nemzeti vagyon védelme alapján.
Mindezekre azért van szükség, hogy a munka és a vállalkozás tisztességes jövedelme elegendő legyen a biztonságos és boldog élethez. Továbbá azért, hogy senki ne legyen üldözött és adósrabszolga Magyarországon. Ehhez vissza kell állítani a demokratikus társadalmi érdekegyeztetés rendszerét, hogy a munkaadók és a munkavállalók jogai kiegyensúlyozott viszonyt teremtsenek!
5. A magyar társadalomnak a saját képességeiben, és készségeiben meg kell erősödnie. Meg kell becsülnünk az egészséget, a szorongások nélküli életet, a felszabadult alkotni vágyást, a szellemi és fizikai teljesítményeket, a családi kapcsolatokat, a termékenységet, a lelki egészséget. Az államnak és a politikusoknak a jövőben ezeknek az értékeknek kiteljesedését kell szolgálnia. Feladatuk az alapvető emberi jogok és kötelezettségek harmóniája, a teljes körű biztonság lehetőségének a megteremtése: a Sorsközösség eszméjének a képviselete. A társadalmi erőforrások újraelosztását, a törvényeket és jogalkalmazást ezek szolgálatába kell állítanunk, mert az emberek és közösségeik boldogsága az élet célja, még ha drámai küzdelmeken és szenvedéseken át is érhetjük csak el.
2013. november 30.
Horváth Aladár
szóvivő