Már nem érdekes az aszú

"...az új stílusú, tiszta illatú és ízű tokaji borokat keresik, nem az oxidált, sherryre hajazó, rohadt almára, ázott kenyérre emlékeztető ízeket.” Ez egész egyszerűen hülyeség... Tolod a magad ízlését, ami még nem volna baj, legfeljebb nem mindenki kíváncsi rá. De az egész egyszerűen nevetséges állítás, hogy az oxidatív boroknak nincs létjogosultságuk, mert mindenki csak a reduktívakat keresi.

Lehet, csak a szlovák tokajinak, vagy a floridai boroknak keresik a piacot.

Egyszer Saas Almagelben töltöttünk egy hetet. A házigazdánk meghívott az első este minket, vacsora után és egy üveg bort bontott. Töltött, majd svájci szemmel nézve igen szokatlanul türelmetlenül várta a hatást. Nagyon óvatosan kóstoltuk meg, mert ott ugye nemigen iszik a magyar ízekhez, aromákhoz szokott ember túl lelkesen bort. Meglepődve tapasztaltuk, hogy jééééé, ez olyan, mint a tokaji, csak icipicivel könnyebb. Erre várt a gazda. Elmondta, hogy valamikor az 1400-as évekből hozták Tokajból a vesszőket, s ők azóta is nagy gonddal ápolják, és bizony nagyon büszkék rá. Mi voltunk az első magyar vendégei, innen volt rajta az a nagy izgatottság - felismerjük-e azt a semmivel össze nem hasonlítható nedűt? Namármost, ő egy egyszerű svájci ember, aki a tokaji vesszőre büszke, akkor miért is akarunk megint bedőlni valami sumáknak? Mellesleg jópár dolog volt, amiről fumigáló, csúfolódó megjegyzést hallottam eleget előző budapesti életemben (sajnos még ma is, hiszen mi csak állítólag mindent átvettünk, még a szavainkat is), és amiről hosszúra sikeredett kinttartózkodásom miatt derült csak ki, hogy az nem szégyenünk ám, hanem épp, mint ama aszú által kiváltott finom, meleg érzés a bögyömben, bizony, inkább egyfajta visszafogott büszkeség, csendes megelégedettség kellene, hogy eltöltsön minket. Úgy ám.

Nyomokban tartalmaz igazságot is, de átesik a ló túlsó oldalára. Az oxidatív, oldskool technikával késztett "háztáji" tokajik (akár aszú, akár szamorodni, akár a száraz furmint vagy hárslevelű) legnagyobb problémája nem maga a hagyományos hordós technológia, hanem annak az igénytelen, olcsójános kivitelezése: az ezer évig kiégetés nélkül használt dohos hordók, a tisztaság, igényesség hiánya a fürtök kiválogatásától, a szüreten át a feldolgozásig. És az sem igaz hogy ne lehetne literenként 500-1000 körül pince áron Tokajban kiváló borokat letenni, ebben a Homonna elszállt mint a győzelmi zászló, persze amíg vannak kereskedelmi partnerei akik ugyanezt (vagyis hogy nincs tokaji minőség 3-4000 alatt) el is tudják hitetni a "pénznemszámít" pesti hülyékkel, addig működni is fog ez a fajta üzeti modell, de ez egy másik téma.