„Mi lehet a kitörési pont?
Tokaj számára a kitörési pont csak a száraz bor lehet. Érdekes, mintha a természet is ráérzett volna erre, mostanában egyre kevesebb igazán aszús évjárat van. Még oda is eljuthatunk, hogy egy idő után aszúhiány lesz. A 2013-as ezzel szemben pont gyönyörű aszús év. Az előző két évjáratban minimális mennyiségű aszúszemet lehetett kicsipegetni a fürtökből. A 2009-10-es évjáratban viszont lerohadt az egész. Talán a 2008-as volt utoljára szép, kiegyensúlyozott aszúbarát évjárat. (...)
Mik a leglényegesebb változások Tokaj-Hegyalján?
Szembemegyünk a hagyománnyal. Ma már nem tartjuk be az október végi szüretet, Simon Júda napját, mert a száraz borokhoz nincs szükség botritiszre. Sőt, komoly minőségű száraz bor esetében a botritisz jelenléte már egyenesen kizáró ok. Felértékelődtek a kövesebb talajok, száraz, szeles helyek, ahol a botritisznek eleve kisebb esélye van. (...)
Hogy lehet az, hogy Tokajnak nincs egységes arculata?
A cirka 5-7000 hektárból van úgy 1500, amely bizonyítottan jó irányba halad. Külföldi befektetők által létrehozott nagy cégek és kb. 40 kistermelő, akik azonos filozófia alapján dolgoznak. Még a Tokaj Kereskedőház is, amely korábban visszahúzó erőként volt jelen a borvidéken, azzal, hogy Áts Károly lett a főborásza, mostanra megújult szellemben folytatja tevékenységét. De sok a hobbiborász, akiknek sziklaszilárd elképzelése van arról, mi a hagyomány. Darálja a szőlőt, öreg hordót használ, darabban tartja a bort (vagyis nem tölti fel teljesen), mindent pontosan úgy csinál, ahogy az apjától meg a nagyapjától látta. Beláttatni valakivel, hogy ez zsákutca, lehetetlen, hiszen működik. Abból a hordóból is elfogy valahogy a bor. Nem vagyunk egyformák. De a piacon, pláne külföldön, már nem kérdés, hogy az új stílusú, tiszta illatú és ízű tokaji borokat keresik, nem az oxidált, sherryre hajazó, rohadt almára, ázott kenyérre emlékeztető ízeket.”