Kentaurok karácsonya

„Talán nem olyan nehéz felismerni, hogy a szívtől a »Föld« felé eső három csakra a bennünk élő állat lakhelye, vagyis a kentaur »övön aluli« része, az »alhas« világa ez, ami az »élet-időben«, a Kronoszban játszódik. Ám a verssor úgy folytatódik, hogy »…a mindenséggel mérd magad”, vagyis helyezd el az életed, és annak nyers ösztönenergiáit a Kairoszban, ami a »lét-idő« az öröklét megszentelt ideje. Az ősi görög kultúra ezért használt az idő megnevezésére két fogalmat, a Kronoszt és a Kairoszt, amely kettősséggel a nyugatias modernitás rontott léte már nemigen tud mit kezdeni. Jellemző módon csak a Kronosz maradt meg a krónika vagy kronológia, kronométer szavakban, de a Kairosz »elveszett«, s ma már legfeljebb a »beavatottak« ismerik jelentésének mélyebb tartalmait.

Ám a szív felett elhelyezkedő további három csakra valami mást beszél el számunkra. Ez az »Isten képmása ember« világa, azé a szeretetlényé, akinek az a hivatása, hogy megszelídítse az állati energiák ösztönvilágának szilaj kavargását. Nem az a feladatunk tehát, hogy az anyagi világ fizikai élvezeteit, a táplálkozás és a nemiség csodás gyönyöreit elfojtsuk magunkban! Hanem az, hogy amint az ima is fogalmaz, »szenteltessék meg«, vagyis hogy szépen, szelíden, türelemmel és alázattal illesszük be ezeket a »gyönyöröket« a kozmikus szeretetenergiák végtelen, szabad áramlásába. A szív feletti csakrák szeretetlénye, a kentaur emberi felső teste ezt szintén három nagy energiamezővel valósítja meg. A torokcsakrával, ahol az emberi beszéd, a mágikus erővel bíró szavak világa lakozik. »Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige« – írja János evangéliuma. A kimondott szó kozmikus energiával rendelkezik, ezért lehet az alkotó, építő, gyógyító szeretet és persze a pusztító rombolás fegyverként használt eszköze egyaránt. A következő csakra a »harmadik szemként« is ismert szellemi alkotóerő központ, a »KÉP« központja, amely KÉP-zeletünk segítségével kinyitja a KÉP-ességek tereit, ez tehát a még nem létező jelenségek »elgondolhatóságának« világa, az érzékenység és intuíció spirituális központja. És végül a fejtetőn elhelyezkedő koronacsakra, emberlétünk igazi »megkoronázása«, ahol az Ég felé nyílik ki emberi világunk.”