Kiszólva a karanténból

„Értem a Klubrádióban vitatkozó újságírókat, értem az LMP kezdeményezéséhez aláírásukkal csatlakozó MSZP-s és PM-es képviselőket. Értem, mert tehetetlennek érzik magukat a Fidesz cinikus hatalomgyakorlásával szemben, ahogy mind gátlástalanabbul építi a parlamenti kétharmadra alapozott – valójában azzal nem legitimált, alkotmányellenes, de ezt nem itt magyarázom meg – teljhatalmát, ahogy felszámolja a tulajdon biztonságát, újraosztja a piacokat, megbélyegzi és kirekeszti az elesetteket, megzsarolja és megsarcolja magyarok millióit, híveinek osztja újra a vagyonokat. Értem, hogy nem a szervezetileg mégis csak marginális Jobbikot, hanem a hatalmon levő Fideszt tekintik a fő veszélynek a magyar nép szabadságára nézve, és egyet is értek ebben. Értem, hogy azt keresik, hogyan lehet ezzel szemben sikeresen fellépni, hogyan lehetne élni a Fidesz-kormánnyal szemben a parlamenti ellenőrzés látszólag még létező formáival. Ezért „kivételesen” félretennék a demokratákat kötelező normát, miszerint nácikkal nincs együttműködés. Értem a motívumaikat, de tévesnek tartom a következtetésüket. Nem néznek szembe mai helyzetünk sajátosságaival. Én a továbbiakban előbb a szélsőjobbhoz való viszony magyarországi helyzetét vizsgálom, s ebből vonom le a következtetést, hogy miért tartom itt és most különösen fontosnak a Jobbikkal való bárminemű közös fellépés elutasítását. Utána térek vissza a Fidesz hatalomgyakorlásával szembeni fellépés nehézségeire.