Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Miért szidjátok, liberális és konzervatív barátaim, a lipótvárosi református lelkész akcióját? Gondoljátok, hogy van a magántulajdonnak és az antikommunizmusnak olyan rendszere, amely nem antiszemita?
„Mi volt a Horthy-rendszer alapja? A magántulajdon és az antikommunizmus.
Mi a jelenlegi rendszer alapja?
A magántulajdon és az antikommunizmus.
Mi a fityfenén méltóztattok csodálkozni?
(...)
Mindenki elutasította a magántulajdon és az antikommunizmus rendszerét. És a csendőrpofon, a bikacsök és a puskatus rendszerét – akkor is, ha »szocialistának« merte nevezni magát. Nem kisebb ember, mint Bibó István nevezte FORRADALOMnak az 1945 és 1948 közötti időszakot, amelyben fölszámolták – akkor úgy hitték, örökre – a magántulajdon és az antikommunizmus rendszerét, amely nyílegyenesen vezetett a fasizmushoz és a világháborús kalandhoz (amelynek jelentését Teleki Pál öngyilkossága fejtette meg mindenki számára, aki figyelt).
Hasonló okok hasonló okozatokhoz vezetnek, nemde?
A népi írók csodálatos könyvek tucatjaiban mutatták meg, mit jelentett Horthy (azaz a magántulajdon és az antikommunizmus) rendszere a magyar népnek: elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig – bizony, kamerádok. A még az ütés előtt sírva fakadó pusztai öreg cseléd (ez férfi volt, fiatal olvasóm) képe – Illyés halhatatlan sorainak emléke sok őrültségtől tartotta vissza e sorok sokat tévedő, sokat tévedett íróját.
Miért szidjátok, liberális és konzervatív barátaim, a lipótvárosi református lelkész akcióját? Gondoljátok, hogy van a magántulajdonnak és az antikommunizmusnak olyan rendszere, amely nem antiszemita?”
(Az írást eredetileg az ATTAC Magyarország honlapjáról szemléztük. Tamás Gáspár Miklós arról értesítette szerkesztőségünket, hogy ott az engedélye nélkül közölte írását, ráadásul nem a végső, szerkesztett formában. A szemlézett szövegrészt –kérésének megfelelően – átmenetileg eltávolítottuk, a fent olvasható már a Népszabadságban megjelent, szerkesztett változat. A Mandiner Szerk.)