„Még egyetlen rezsim sem bánt ennyire tudatosan az egyre feltartóztathatatlanabbul hömpölygő indulattal, amely belep magán- és közkapcsolatokat, ott van tetteinkben, szavainkban, minden eltorzult arckifejezésben, ökölbe szorított kézben, gorombaságban. Nem, manapság már nem a tolerancia-, vagy az empátiahiány fölötti szomorú kesergés nyújt némi placebót, nyugtat, csendesít – ez a mezítelen düh tégláról téglára, tudatos politikai technikával építi fel az új Magyarországot.
A harag kondicionálása, elmélyítése, adott esetben felkeltése, új irányainak tudatos meghatározása a jelenlegi kurzus politikájának egyik alkotóeleme. Ehhez nélkülözhetetlen indulati kellék, hogy a szemben állók ne csupán másként gondolkodók, szellemi ellenfelek, hanem ellenségek legyenek, akik nem egyszerűen a regnáló hatalmat, hanem a haza létét fenyegetik. Minden bűn azon az oldalon születik, ahogy a gyűlöletfolyam forrásvidéke is ott húzódik, persze megannyi álcától takarva.”