Ha Kerényi Imre egyszemélyben dönthetné el, mi jelenthet meg a magyar lapokban, az sem lenne olyan durva, mint amit a híres liberális kiadó művelt velünk.
„Azzal, hogy a HVG kiadója egészen elképesztő módon feldobta a hvg.hu forrását a bajai kamuvideó ügyében a rendőrségnek, olyat művelt, amilyet még egy mindenre elszánt, véreskezű fideszes cenzor sem tudna, ha lenne fideszes cenzúra. Előre kinyírta a kormányzatnak igazán kellemetlen magyar sajtósztorik 95 százalékát. Ha nem is örökre, de a választásokig biztosan. Hiszen ezek után ki lenne akkora hülye, hogy bármilyen igazán forró anyagot odaad egy újságírónak? Az Magyarországon mondjuk nem lenne meglepő, ha valaki kicsinyes önzőségből mindenki mással kicseszne a saját iparágán belül. De ez a húzás a HVG-t mint bármit is leleplező kiadványt aztán végképp kinyírta, és nem is csak pár hónap erejéig. Nem is értem, mire gondoltak, ezek után hogyan fognak belpolitikai lapként működni. És nem azért, mert joggal veti meg őket minden normális magyar újságíró - úgysem ők kattintanak több százezret naponta - hanem mert igazán fontos információt senkitől sem fognak ezek után kapni. Igaz persze, hogy a botrány után, ha kaptak is volna, senki se hitte volna el, hogy igazat írnak. De az ilyesmi, ha szívósan jelentetik meg egymás után a jó cikkeket, idővel elfelejtődik. Az viszont, hogy megszegték a hallgatás (plusz az újságírás) alaptörvényét, sokkal nehezebben kopik ki a köztudatból.
A HVG-nek két oka lehetett erre az oktalan árulásra. Vagy ennyire beszartak a Fidesz rágalmazási perétől, vagy ennyire dühösek voltak a Gavra hvg.hu-főszerkesztőt megbuktató Déri Balázs MSZP-sajtófőnökre. Az első képtelenség, hiszen egy ekkora szerkesztőség életében egy ilyen per jelentéktelen rutinesemény. Akkor meg konkrétan bolondok lennének a HVG-ben, ha bármilyen jogos bosszúvágy miatt így ellehetetlenítenék magukat minden potenciális informátor szemében. Szóval a megoldás az, hogy arra, ami történt, nincsen magyarázat.”