Nem lesz kolbászból a kerítés

„Nagy önbizalomról, illetve a rideg valóság teljes tagadásáról árulkodik szegény Bajnai Gordon kijelentése, miszerint egy év múlva ő lesz Magyarország miniszterelnöke. Lehet, hogy fenyegetésnek szánta, vagy bosszantani akarta mindazokat, akik szintén ezt a pozíciót nézték ki maguknak a nagy összefogásban.

Persze az is lehet, hogy valahol ezt már megígérték neki, a választás eredményétől függetlenül. A semmitmondás és a kérkedés szomorú párosítása az egész »baloldali« ellenzékre rányomja bélyegét, elég, ha a fővárosi képviselőjelöltek nemrég felállt csapatára tekintünk, ugyanaz a probléma: a régiek már leszerepeltek, az újak pedig az esélytelenség biztos tudatában legalább egyszer az életben kapnak némi közfigyelmet. A hitelességi problémán túl a program teljes hiánya lehet számukra a legnyomasztóbb, mert olyasmit bárki ígérhet, hogy be fogja indítani a gazdasági növekedést, rezsicsökkentés helyett lehet energiatakarékosságot hirdetni, a »törekvő magyar állampolgárok« támogatásáról értekezni, kiszámítható környezet kialakításáról szónokolni. Egyetlen épkézláb, megfontolandó gondolat nincs az ellenzéki retorikában, és az is ijesztő, hogy hazánkat 2002 és 2010 között ilyen politikai »minőségirányította«, az »ahogy lesz, úgy lesz« filozófia alapján. Az egyre szürreálisabb ellenzéki osztozkodás és pofozkodás mögött egyetlen közös pont van, a féktelen Orbán-gyűlölet, a folyamatos provokáció, és annak a téveszmének a hangsúlyozása, hogy most minden rossz, de majd jön a »jó kormányzás«, a szakértelem, a béke és az európaiság.”