A magyar oknyomozó újságírás jelentősen »forráskitett«, ők aggódnak, hogy ezek után senki nem oszt majd velük meg információkat. Lényeges különbség van azonban egy önmagát, egzisztenciáját veszélyeztető forrás és a hamis videót átadó informátor között. Nem gondoljuk, hogy hasonló elbírálás alá esnek. Ha valamekkora esélye lett volna annak, hogy a videó valódi, akkor megtagadtuk volna a forrás kiadását. Az oknyomozó újságírás szempontjából unortodox döntést hoztunk, viszont egy bírói határozat valószínűleg ugyanerre kényszerített volna bennünket később.
Nem a Hvg miatt kerül az oknyomozó újságírás hátrányba, hanem a most, e videóügy kapcsán felmerült, széles körű szakmai felháborodást kiváltó törvénymódosítási szándék miatt, amikor megjelent az a gondolat egyáltalán, hogy a krónikás is annyit vagy többet kaphat, mint az „elkövető”. Végül a gondatlanságra vonatkozó paragrafus kimaradt, de az előterjesztés is durván az oknyomozó újságírás ellenére volt.”