Nekem úgy tűnik, a szoboravatók, „ünneplők” gyülekezetének mai tagjai inkább Horthy koldus országa lenézett, semmibe vett szegényeinek unokái, dédunokái lehetnek.
„Én nem tudok olyan kultúrállamról, amelyben emléket állító szobor járna olyan országló úrnak, aki hárommillió koldusért, az egyenruhában elveszejtett katonákért, a hadifoglyokért, a gettókban, náci lágerekben elpusztítottakért, a háborús romokért felelős.
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Egy ócska libernyák s…ggfej megpróbálja provokálni a magyar férfit, de felsül.
Aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga? Ez már a Szeretetország előszobája?
Személyesen fölkeres egy magyar politikus, a másik levelet ír nekem, a harmadik figyelmeztet a fészbukon, hogy mit mondjak az engem fölkeresőnek.
Nincs új ötlet, unalmasak az előadók, és szinte mindenhol ugyanazok lépnek fel. És pont ebben volt más egy kicsit a Sziget.
Vitályos Eszter és Gulyás Gergely tájékoztat.
