Ha nem loptak volna el néhány vagonnyi lóvét a költségvetésből, akkor sem Bokros-csomagra, sem Orbán-csomagra, de még Matolcsy-pakkra sem lett volna szükség.
„Működő országokban ilyenkor az ügyészség veszi kezébe a dolgokat.
Az egész ügy kezd belefulladni önmagába.
A Fidesz és a kormány arról beszél, hogy minden rendben van, Horváth András ex-adóellenőr paranoiás, és a rendszer tökéletesen működik, a szocialisták nem közösködnek a Jobbikkal, amitől persze úgy tűnik, hogy lapítanak, mert ez a lopássorozat könnyedén átívelhet kormányok és pártok fölött, az LMP kényszeresen hajtogatja, hogy a szocik és a kormány közösen akadályozza meg a teljes feltárást, amitől menthetetlenül hülyéknek tűnnek, és egyáltalán nem veszik figyelembe a parlamenti vizsgálóbizottságokkal kapcsolatos fenti tényeket, aggályokat.
Az ügyről konkrétan csak elkötelezett újságírók, tényfeltárók beszélnek, de nekik meg nincsenek meg a megfelelő eszközeik, hogy feltárjanak egy ilyen politikai és üzleti bűnszövetkezetet, a helyzet tehát menthetetlennek tűnik.
A lakosság, úgyis, mint választópolgárok, hallgatnak. Nem kicsit, nagyon.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
(Pardon: „dolgoztam”).
A kézbesítők a túlzott fizikai terhelésre és gyorsan melegedő védőitalokra panaszkodtak.
Donald Trump meg akarja akadályozni, hogy visszaéljenek a külföldiek születési jogú állampolgársággal.
