Augusztus közepéig úgy látszott, hogy relatív jó évnek nézünk elébe, míg szeptember elején és közepén több hullámban meg nem érkezett a jelentős mennyiségű, 50-60 mm csapadék. A kifejezetten meleg, csapadékhiányos időszak után ekkor a szőlők olyan mértékben szívták meg magukat vízzel, ami a gyümölcsök felhígulását eredményezte. Nem volt mit tenni, kivártunk a szürettel, például a Kékfrankos rozé alapanyagát idén húsz nappal később szüreteltük a tavalyi szüreti időponthoz képest. Az évjáratról általánosságban elmondható, hogy magasabbak maradtak savak, de ennek én kifejezetten örülök, hiszen olyan borász vagyok, aki szereti a savakat és hosszú élettartamú borokat igyekszik készíteni.
A 2013-as borok tekintetében bizakodó vagyok, amit többek között az is alátámaszt, hogy Ottonel muskotályunk nagyon vonzó, illatos, ropogós borkarakter lett, Sauvignon blanc-unk pedig olyan kirobbanó formát mutat, amire még nem volt példa. Fő fajtánkat az Olaszrizlinget szüreteltük a legkésőbb, bízom benne, hogy méltó utódja lesz a nagysikerű 2012-es évjáratnak.