Az MSZP-nél megállt az idő

„Ugyanaz a műsor, mint 2002 előtt: hogy a kabinet szerintük mindössze a gazdagok asztaláról lehullott morzsákat juttatja a lakosságnak és ki akarja szúrni a szemüket néhány hitvány forinttal. Arra akarják rábírni a vétlen, a valóságban lenézett, tudatlan lumpenproletárnak tekintett polgárokat, mint a Rákosi-, Kádár-rendszer idején: hogy öntudatos munkások módjára utasítsák el az imperialista kizsákmányolók könyöradományait. Feloldhatatlan ellentmondásba navigálták magukat: ha annyira rossz a helyzet, ahogy lefestik, honnan adnának sokkal többet az embereknek? Miből akarnak megint – saját logikájuk szerint – osztogatni?

Abban a szilárd tévhitben élnek, hogy az emberek két legfontosabb, alapvető tulajdonsága, ami tetteiket vezérli: az irigység meg a butaság. Azt képzelik, hogy ha a társadalom életviszonyaiban pici örvendetes javulás következik be, mozgósítja majd az embereket, ha megkapják az ukázt balról: ne higgyenek a saját szemüknek, hanem romlást, rosszabbodást érzékeljenek? Hogy begurulnak és bosszút esküsznek, látván, hogy másoknak esetleg jobban megy?

De hát honnan veszik az utódpártiak ezt a sértő feltételezést? Nyilván ők is elhitték azt a legnagyobbrészt maguk terjesztette tengernyi rágalmat az úgynevezett Kádár népéről, amelynek kedvenc időtöltése volt, hogy egymást jelentgesse föl.”