A nyolcvanas években Bibó neve lett az az új konszenzus, amit a szocializmus hazugságai ellenében a tisztesség nevében fel lehetett mutatni. Egységesen, bal-jobb megkülönböztetés nélkül.
„Az európai társadalomfejődés értelme című utolsó, magnetofonba mondott művében például Bibó leszámolt a korábbi korszakok, történelemfilozófiák hasonlataival, amelyek a társadalom fejlődését valamiféle forradalmi folyamatnak, harcnak tekintik, ahol az erősebb legyőzi a gyengébbet, a nagy hal megeszi a kicsit. Európa történelme Jézustól és a római jogtól napjainkig éppen arról szól, hogy megpróbáljuk kiküszöbölni a társadalom életéből a félelmet és az erőszakot. Inkább tekintsük egy erdőnek a világot, ahol osztoznak az erőforrásokon a szereplők, egymásra utalva és együttműködésben tudnak életben maradni, ahol a lehullott lombból avar lesz… Ehhez képest retorikában és békemenetben azóta visszatértünk a harc, háború, ellenség fogalomkörhöz, ami bizonyára nagy illetlenségnek számított volna az egykori Bibó Kollégiumban.
Sokszor elhangzik, hogy Magyar nem népszerű a nők körében – na de mit várunk valakitől, aki a feleségét lehallgatta, az exét pedig mindennek elhordta?
„Nem hagyhatjuk, hogy Weber és hazai végrehajtója, Brüsszel Péter döntsenek helyettünk” – mondta Hidvéghi Balázs.
Ha ő sem, akkor viszont tényleg nem tudjuk, hogy ki.
...valamelyik részeg fideszes garázda erőszakkal elveszi mástól a telefonját és a Dunába dobja.
Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.
Marine Le Penről, Eva Kailiról, az Antifa-kommunistákról és a megrohadt Nyugatról.
Az olasz EP-képviselő felhívta a figyelmet az európai politika égbekiáltó kétszínűségére.
Kedden ismeretlen elkövetők meggyalázták Benedek Tibor emlékfalát, szerdán üzent a Fradi-tábor.
