„Pártállástól és iskolázottságtól majdhogynem függetlenül Magyarországon irracionálisan nagy különbségek vannak a fizikai bántalmazás megítélésében. Sok mindenre büszkék lehetünk, erre azonban nem. Pontos statisztika ilyesmiről a dolog természeténél fogva nemigen készíthető, de szeretném hinni, hogy a magyar nők körében többségben vannak azok, akiket soha életükben nem ütött meg férfi.
S ennek aligha az az oka, hogy ezek a lányok és asszonyok csupa kifinomult, lovagias érzésű, mélyen empatikus, gyöngédségre termett másneművel találkoztak. Meggyőződésem, hogy egy nő a saját karakterével, viselkedésmódjával, érzéseinek és beleélő készségének mélységével és a tolerálhatatlan meg nem engedésével igenis tudja befolyásolni egy férfi viselkedését. Aki viszont sírdogálva, fogadkozásoktól meglágyítva, ágyban könnyen megbékíthetően, fölháborodását elfojtva belenyugszik az első pofon elcsattanásába, az sok jóra a kapcsolat későbbi fázisaiban se számítson. (...)