Színház az egész világ

„No, de ennyire? Budapest főpolgármestere már előkészítette a következő felvonást, a »Ki legyen a direktor a Vígben?« - című szomorújátékban: egy évvel akarja meghosszabbíttatni a jelenlegi igazgató, Eszenyi Enikő megbízatását. Ha naivak lennénk, azt kérdeznénk, mire jó ez, de mivel a valóságra nyitott reálpolitikusok vagyunk, kimondjuk: az egy éves mandátum-meghosszabbítás más célt nem szolgál, mint, hogy Tarlós Istvánnak a választások előtt adjon menekülő utat egy újabb, nagyon kellemetlen kampánytéma elől, valamint ismét sikeresen szeretne megfelelni gazdája vélt vagy valós elvárásainak.

A fenti szinopszis több sebből vérzik, hiszen az előadó-művészetről szóló törvény nem engedélyez ilyen megoldást. Ebből következően a minisztérium bármely pillanatban megvonhatná a színház állami támogatását, és ezzel a fenyegetettséggel gúzsba kötnék a művészi munkát, hiszen ha az igazgató szem előtt tartja a döntés sugallatát, olyan előadásokat produkál, amelyek elnyerhetik a jelenlegi kulturális rezsim tetszését. A bizonytalan jövőkép szétzilálná a társulatot. Egy ilyen helyzetben, aki tehetné, menekülne, aki viszont maradna, a művészi teljesítmény rovására a helyezkedésre figyelne. Konklúzió: csak egy maroknyi megszállott művész igyekezne korszerű, modern színházat csinálni. Nagy biztonsággal megjósolható, hogy ők viszont elbuknának az előbb felsoroltak kitett lábában.

A főpolgármester jelenlegi indoklása, ami arra hivatkozik, hogy a szakmai bírálóbizottság nem tudott dönteni, ugyanarról a tőről fakad, mint az, amelyik annak idején az Újszínház, és a József Attila Színház esetében - éppen ellenkezőleg - semmibe vette a szakmai zsűri álláspontját, és ellenük döntött, most viszont még arról sem hajlandó tudomást venni, hogy Balázs Péter pályázata bizonyítottan érvénytelen az egyik egység késői beadása miatt.”