Akármint is: az ártatlanság korának vége. Békés humanistáknak, békétlen posztmoderneknek, tanult hipsztereknek és lázadó jampeceknek, öregedő tanárembereknek és középkorú éjszakai hősöknek, avantgarde selyemfiúknak és tündöklő szépasszonyoknak, ígéretes szelíd költőknek és dúlt slam poetry-bajnokoknak, zord és undok tudósoknak, mindazoknak, akik ezt a lapot is olvassák, vagy legalább olvasását imitálják, mind együtt meg kell tanulnunk, hogy most vissza kell szereznünk az otthonunk, amelynek egyes napjait és rettenetes éjszakáit már elfoglalták a nemzetiszocialisták. Sejtelmem sincs, hogy mi a megfelelő harcmodor, melyik nemzedék miként vívjon, s miféle csatát. Nem programot hirdetni írtam ezt. Ellenben becsületből és jóreménységből. Nem tudom, hogyan kell küzdeni a nemzetiszocializmus rohamcsapatai ellen, de attól tartok, hogy azt most mindannyian megtanuljuk.”