Ez a foci pocsolya, nem pezsgőfürdő

„Közel vagyunk ismét ahhoz, hogy külföldi kapitánya legyen a magyar futballválogatottnak. Amikor Lothar Matthäus  2003 végén  megérkezett, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) mögé bújt, utána már nem is egy, hanem két holland edző (Koeman, van Buuren) érkezett, akkor meg mögéjük bújt mindenki.

Most meg mindenki az elnök, Csányi Sándor mögé bújik be (vágott közbe). A kritikákkal mindenki közvetlenül őt veszi célba. Őt találják meg mindennel, mintha az ő szerepvállalása okozta volna a súlyos vereséget, mintha például ő nevelte volna ki a játékosokat, ő készítette volna fel a válogatottat. A főtitkár felelősségéről nem hallottam, a szakmai ügyeket intéző alelnök sem elemzett, és ami a leginkább érthetetlen, a sportigazgató, Nyilasi Tibor sem vont le nyilvánosan semmilyen következtetést, azon kívül, hogy Szalainak inkább a pályán kellett volna teljesítenie, és nem a száját kinyitnia. És hol vannak egy ilyen sorsfordító helyzetben az MLSZ elnökségének tagjai? Az a grémium, amelyik a legtöbb döntést hivatott meghozni és az irányvonalat meghatározni. Közülük senki meg nem szólalt. A legfájóbb az, hogy nem mondott véleményt, nem vont le következtetést az NB I.-es klubok által delegált Tarsoly Csaba sem.

Mit várt tőlük?

Nem az unalomig ismert lózungokat, hanem hogy konkrétan miben látják a kudarc okait. Kíváncsi vagyok, hogy ülnek mostantól a stúdióba a nézők elé azok a kommentátorok és szakértők, akik ugyancsak azt hajtogatták: reális esélyünk van a továbbjutásra, meg a hollandok legyőzésére. Akkor a válogatottal együtt most ők is leszerepeltek, nem? A magyar fociban valakiknek fel kell vállalniuk azt, hogy elmondják, szerintük mit kell mostantól másként csinálni, hol veszítik például el az utat azok a magyar tehetségek, akik szerintük ott vannak az utánpótláscsapatokban. Egyáltalán, mit értünk mi tehetség alatt, és mit a spanyolok, az izlandiak, a németek vagy bárki más? Lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk?”