A radikálértelmiségről

„Az autonóm egyén igényét egy königsbergi filozófus fogalmazta meg, aki szerint a felvilágosodás kilábalás az önmagunk okozta kiskorúságból. Cserébe a kuplerájt le se szarta, pedig az minden bizonnyal izgalmasabb, mint egynémely fejtegetése. Érthette ezt az egyénre, ám a liberálisok általános követelése lett az autonómia, a nemzetközi balliberális kánon elsőszámú követelményei közé jegyezte fel. Az egész modern demokrácia elgondolása az „önrendelkezés” fogalmára épít. Akkor mire a háborgás? Ne legyünk bajnaigordonok, hogy pislogunk és nem értjük. Valójában ennek a vadliberális értelmiségnek nem az a kérdés, hogy ideológia-konform-e egy törekvés. Kurva élet, hogy nem kevesen közülük tapsikolnak a baszk szeparatizmus ügyének. A megoldás kulcsa az, hogy a székely autonómia magyar ügy. És minden, ami magyar, arra prüszkölnek, mint ördög a tömjénfüstre, a Szent Korona-tantól a makói hagymáig. Bármilyen felszabadításnak tudnak amúgy örülni, csak legyen jó messze innen, ne érintsen minket, vagy érkezzen külföldről, de akkor érintsen minket. A legutóbbi »felszabadulás«, aminek képesek voltak örülni, 1945 volt.”