Ez egy alákérdezős ország

„Megértem, amikor egy magyar műsorkészítő azt nyilatkozza, hogy mivel ez egy profitorientált vállalkozás, csak a nézőszám maximalizálása a fontos, így ha ennél és ennél a tartalomnál jelenik meg a legmagasabb nézőszám, akkor ilyen műsort fogunk csinálni. Értem, hogy valahol ez a lényeg, de látom azt is, hogy lehet eközben minőségi tartalmat készíteni, ami nem is nézetlen. Lehet az ITV-n Downtown Abbey, lehet a Channel 4-on olyan a híradó, hogy este tízkor se tudjon elkapcsolni róla az ember. Vagy dokusorozatok, igazi, belemenős fogyasztóvédelmi műsorok. Ezt a missziót hiányolom a magyar kereskedelmi tévékből. Jó lenne, ha több Házon kívül lenne, mert szükség van rá, és mert kevés olyan felület van, ahol esélye van a riporteri, szerkesztői bátorságnak és a témaválasztás merészségének. És mert nem abba az irányba haladunk, hogy ilyesmi belátható időn belül előálljon a köztévén, ahol a bátorság mint olyan nem létezik. (...)

Ha eltekintünk a felső vezetők személyétől, mi okozza a mai köztévében a visszaéléseket, a cenzúrát? Hiszen láthattuk – például Lomnici kiretusálásakor –, hogy vannak olyan tisztességtelen eljárások, amelyekre nem érkezik közvetlen felső utasítás.

Az öncenzúra egy létező jelenség: az, amikor valaki egy ki nem mondott, vélt vagy valós igényre próbál úgy válaszolni, hogy túlkompenzál. És az meg tudja bénítani a kreatív folyamatot, amikor azzal kell matekozni, hogy melyik vezető éppen mit és hogyan akar kompenzálni. A zavaros berendezkedés és a nem transzparens feladat- és felelősségelosztás hihetetlenül meg tudja nehezíteni a mezei műsorkészítők, a beosztottak munkáját. Egyébként nem szeretem, amikor egy kalap alá véve dilettánsozzák az egész MTV-t: nagyon jó szakemberek is dolgoznak, próbálnak dolgozni ott, ahogyan a körülmények engedik őket. Nem feltétlenül ismeri a kritizáló a nevüket, de én pontosan látom őket, és néha a szívem szakad meg értük.”