Szabad áramlás?

„Ha a tőke szabadon mozoghat, akkor értelemszerűen el is kezd áramlani arrafelé, ahol alacsonyabbak a költségek, vagyis kisebbek a bérek és az adóterhek, és ahol nincsenek bonyolult, csak jelentős áldozatokkal betartható szabályok. Azonban az is kiszámítható volt, hogy ha például az angol transznacionális tőke az alacsony bérek miatt jön Magyarországra, akkor előbb vagy utóbb az alacsony szinten konzervált magyar bérek következtében a magyar munkavállalók egyre nagyobb hányada viszont elmegy innen, például éppen Angliába. Vegyük észre, hogy a tőketulajdonosok érdekei maradéktalanul teljesülnek, ám az összes többi szereplő valamilyen mértékben vesztese lesz a folyamatnak. Az angol állam és annak polgárai mindenképpen, de valójában a magyar állam és polgárai, de talán még maguk a ködös Albionba kitelepülő magyarok is. A tőke ugyanis extraprofitra tesz szert azokban az országokban, ahová éppen azért települ, hogy az alacsony bér és egyéb költségek nyomán ezt a profitot realizálja. Közben az »anyaországok« államai és állampolgárai (akinek zöme munkavállaló) kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, hisz a tőke távozása miatt csökken munkaalkalom, ráadásul az egyre kevesebb munkahelyet is inkább azok a bevándorlók fogják olcsón betölteni, akik éppen azért jöttek el abból az országból, ahová a tőke ment, hogy magasabb jövedelmet érjenek el. Az állam egyre deficitesebb lesz, s ebben az öngerjesztő folyamatban tovább romlik a helyzet. Hasonló lepusztulás veszi kezdetét a tőke »célállomásaként« működő államban is. Ráadásul a szegény országból elvándorló munkaerő számára a magasabb bér nem képes ellensúlyozni azokat az egyéb anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi és szellemi veszteségeket, amelyeket ez a lét okoz. A kör bezárul, és újra kiderül, hogy a »szabad áramlás« csak a már egyébként is éppen elég nagy hatalmú szereplők hatalmát növeli a többi szereplő rovására. Talán épp ideje, hogy szakítsunk ezekkel a pusztító elvekkel és a rájuk épülő gyakorlattal.”