Néhány megjegyzés Csaba László tanulmányához

„2. A 261. oldalon olvasható állítás így folytatódik: »...a közös valutát teremtő bankok - az EKB és a kereskedelmi bankok egyaránt - nemzeti határoktól és a nemzeti költségvetés állapotától függetlenül teremthetnek és teremtenek is hitelt és pénzt. Vagyis a költségvetési politika fegyelme az általános pénzügyi - és korántsem csak az árszintet érintő - stabilitás peremföltételévé válik.«

A nemzeti pénzügyi stabilitás szempontjából nemcsak a költségvetési politika fegyelme a kritérium, hanem a magángazdaság és a háztartások (lakosság) viselkedése is. Két példát említek. A hazai devizaalapú hitelezés leggyengébb pontja az volt, hogy a forintban nem hitelképes ügyfeleket devizaalapon látszólag hitelképessé változtatták. Ha az ügyfél a bevételét adó hazai valutában hitelképtelen, akkor nincs olyan varázspálca, amivel őt hitelképessé lehet tenni. Ezt csak a hitelközvetítők erőszakossága, a banki hitelképességi kritériumok elavultsága, a banki döntéshozók szándékos (korrupció) vagy tudatlanságból eredő tévedése, a bankok piacnyerő érdeke, valamint az adósságot vállaló ügyfelek önkritikátlansága csinálhatta meg. Vagyis a bankok „túlhitelezték« a lakosságot, ami a pénzügyi stabilitást kikezdte. Egy másik, ellentétes irányú probléma, ha a bankok a magángazdaságot (a reálszférát) »alulhitelezik«, ami a reálgazdaság működését gyengíti és fokozatosan leépíti. A hazai bankok, különösen a külföldi anyabankok itthoni leánybankjai nem nagy lelkesedéssel hiteleznek a mikro- és kisvállalkozási (mkv-) szektorban, aminek oka lehet az mkv-szektor működési kockázata, de a bankok sértődöttségét sem lehet kizárni.

A közös monetáris politika negatív hatású is lehet. A valutaunióban a monetáris politika egységes voltából adódóan lényegében azonosak a kamatkondíciók, így Görögországban a görög ügyfelek a görög bankoktól hasonló feltételekkel vehettek fel hitelt, mint Németországban a német ügyfelek a német bankoktól. A görög következmények közismertek (természetesen nem kizárólag az egységes monetáris politika miatt), ha viszont az Európai Központi Bank (EKB) monetáris politikája Görögországhoz igazodna, akkor a német gazdaságot korlátozná, végső soron tönkretenné.”