„Azért beszélünk az adórendszerváltás szükségességéről, mert tisztában vagyunk vele, hogy a 2009 előtti adókkal is sok baj volt. A magyar adórendszer megújítására vonatkozó javaslatunk három elvre épül, hogy a középosztály három fontos csoportját erősítse: azokat, akik fel akarnak emelkedni a középosztályba; azokat, akik nem akarnak onnan lecsúszni; és azokat, akik képesek volnának a maguk erejéből is sikeresek lenni, de előrehaladásuk elé adminisztratív akadályokat állít az állam. Az átlagbér alatt kereső munkavállalók számára adójóváírással csökkentenénk az adóterhelést, de úgy, hogy mindenki, aki bért kap, fizessen adót, mert így válik az országot fenntartó aktív közösség részévé. Az adórendszernek szolidaritási elemet is tartalmaznia kell. Korábban az átlagbér körül már a magasabb kulccsal kellett adózni, ez igazságtalan és teljesítményromboló. A sávhatárt úgy kell meghúzni, hogy csak a legjobban kereső nyolc-tíz százalék jövedelme essen a magasabb kulcs alá. Ugyanakkor a felső kulcs sem jelenthet túl nagy adóterhet, nehogy visszafogja a teljesítményt, vagy a jövedelmeket a feketegazdaságba, netán az országon kívülre terelje.
Hol ez a határ?
Konkrét számot nem tudok mondani, mivel a költségvetés átláthatatlan. Az adórendszer átalakítását nem lehet az egyensúly rovására megtenni.
Magas marginális kulccsal külföldre lehet zavarni a képzett munkaerőt.
Mérsékelt, versenyképes felső kulcs kell. Az elvándorlás éppen a Fidesz növekedésellenes fordulata után gyorsult fel. Nemzeti sorskérdés, hogy visszahozzuk azt a több százezer fiatalt, aki gazdasági menekültként távozott az országból. Nemrég Londonban több mint száz ott dolgozó fiatallal találkoztam; nyíltan megmondták, hogy a reménytelenség elől mentek el, egy normális országba visszajönnének. A kormány tagjai úgy becsülték, hogy 350–500 ezer magyar munkavállaló élhet külföldön, ők hiányoznak az adórendszerből, a nyugdíjkasszából, és ha nem itthon vállalnak gyermeket, az demográfiai csapást is jelent. Ha ez a több százezres tömeg most itt keresne munkát, akkor a társadalom már felrobbant volna. Ha viszont néhány éven belül nem jönnek haza, akkor összedől. Ezért az új kormánynak visszatérési, boldogulási esélyt kell kínálnia nekik, itthon. Vállaljuk, hogy minden harminc év alatti fiatalnak vagy munkalehetőséget, vagy képzést ajánlunk fel, hogy csökkentsük azt a feszültséget, amely társadalmi robbanással fenyeget.”