A magyar „éceszgéber”

„Ez a vicces ember ugyanakkor megüzente Brüsszelnek, hogy szerinte mi a teendő akkor, amikor munkahelyteremtő beruházásokra éhes az egész kontinens. Valóban arra. »Célozzanak meg egy 25 százalékos beruházási rátát«. (Talán vízipisztollyal?) Mondja ő, aki nemrég volt nemzetgazdasági miniszterként elbüszkélkedhet azzal, hogy a magyar beruházási ráta ( a GDP-hez mért arány) történelmi mélyponton van, 16 százalék körül áll, alacsonyabban mint az uniós átlag, és még csak össze se mérhetően a jóval 20 százalék fölötti »visegrádiak« arányszámával. Magyarán: nincs felzárkózás, satnya vagy épp semmi a növekedési potenciál. Matolcsy még véletlenül sem teszi fel a kérdést, hogy ha nincs növekedés (valamennyi van, de az annyi mint hangya f..án a pörsenés) akkor miből lesz nálunk beruházás, bár tudjuk miből: abból, amit a »hibás gazdaságpolitikát« folytató unió ad. Más forrás nincs.

Az azonban tagadhatatlan, hogy jegybankelnökünknek jó ötletei is vannak: vásároljon az EKB »az államok« (uniós tagországok) által kibocsátott, beruházási célú kötvényeket. Bingó! Tudniillik némi vonakodás után az EKB vásárolni kezdett ilyen, de egyáltalán nem »felpántlikázott« – azaz munkahelyteremtést szolgáló – állampapírokat (spanyolokat, olaszokat), de csak és kizárólag eurós országoktól. Nekünk meg nincs eurónk. Mi szépen eladjuk a kötvényeinket a pénzpiacon, igen komoly, csak a görög és portugál hozamoknál alacsonyabb, azaz kirívóan magas kamatok mellett, amelyek adósságnövelő hatásáról ugyancsak nem kell köteteket írni.”