Magyarság és „hathárom”
Ma van a legendás angol-magyar évfordulója, egyben a magyar labdarúgás napja is.
Evidens, hogy a magyar futball színvonala és jellege pontosan letükrözi az ország egészének működését.
„Hülye voltam a pénteki meccs után. Mert az hülye, aki szidja a magyar focit. Hogy 8-1, meg szégyen, meg egyebek. Ha kicsit is gondolkodom, akkor borzadok a sok okostól: hogy az utánpótlásnevelés, meg az edzőképzés, meg hogy ezért és ezért beteg a magyar futball. A magyar futball nem különösebben beteg, pontosan ugyanúgy van kérem szépen, mint a magyar társadalom napi pöfögésének-röfögésének minden más egyéb terepe, szerepe, szelete, vénája, bénája. Nálunk a szolgáltatóipar nem szolgáltat, hanem arcoskodik, a politikus nem képvisel, hanem vezényel, a kispénzűt keményen adóztatják, a nagypénzűt meg hátba veregetik, a munka motivációja nem a kreatív cselekvés, hanem a kirúgástól való iszonyú félelem. 1 embernek 2-3 ember helyett kell dolgoznia, a fizetése pedig olyan kicsi, mint a magyar fociválogatott ellenállása Hollandiában. Semmi sincs a helyén, na.
Semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Akkor miért várjuk ettől a szerencsétlen focitól, hogy az más legyen? Hogy jobb legyen? Miért várjuk ezt, amikor evidens, hogy a magyar futball színvonala és jellege pontosan letükrözi az ország egészének működését?”