„A jogdíj az a pénz, amit a dalszerzők és a dalszövegírók kapnak és leginkább a tévék, rádiók és szórakozóhelyek fizetik a náluk lejátszott minden egyes dal után. Az Artisjus csapata intézi ezt az egészet: beszedi a tévéktől és rádióktól (meg sok más helyről) a jogdíjat és szétosztja épp annak, akinek jár, épp annyit, amennyi összejött. Ez a dolga. A működésére fenntart ugyan annyit,amennyi kell neki, - ennek összege mondjuk eléggé megfoghatatlan - de legfontosabb feladata azért tiszta: előbb belapátolja ami a tied, aztán kicsengeti azt, ami a tied. Kész. Olyasmi, mint egy bank csak nem olyan. Végig a te pénzed vándorol benne, csak valaki más szedi be és osztja ki és a munkájáért önmagát is díjazza.
Kicsit egyszerűbben olyan az egész mostani helyzet, mintha egy barátnak azt mondanád, Józsikám, örököltem egy csomót, mert sajnos négy nagybátyám egyszerre ment el közülünk. Ha megkérhetnélek drága barátom, szedd már be ezt a pénzt az idén és a jövő májusban oszd ki nekem, rágjam meg az szívedet, ha megtennéd, lennél olyan kedves, drága testvérem.
Ekkor Józsi mondaná, hogy oké, de a melóért elteszek amennyit elteszek Lacikám (wtf??),majd egy idő után előjönne azzal a parádés ötlettel,hogy van neki egy jó haverja a Markolós Lacika, na annak van ehhez igazán agya, úgyhogy ő most át is adja neki a pénzem felét, ő meg majd kiosztja annak, aki erre jobban rászorul. Mert ő sokkal igazságosabban tudja kiosztani a pénzeket, mint a Jóska. Neki van érzéke ehhez. Megpályáztatja, aztán eldönti igazságosan a Hentes Ferkóval, hogy ki az aki erre igazán rászorul.
És a továbbiakban pediglen kikér magának minden ezzel kapcsolatosat.
Igazságosan.
Érted...?
I-GAZ-SÁ-GO-SAN..
Na hát ezért rinyálnak most a dalszerzők. Mert Markolós Laci most valaki más pénzével nagyvonalúskodik meg igazságoskodik, nem a sajátjával. A szerzők csak pályázhatnak a sajátjuk egy részére ezek után. A helyzet olyan, mintha a bankbetétedből, vagy a fizetésedből különítenének el egy összeget valami fontos, igazságos dologra azok, akik kezelik.”