Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A balliberálisok máig nem tudnak mit kezdeni ötvenhattal, és nem is akarják megérteni.
„A balliberálisok máig nem tudnak mit kezdeni ötvenhattal, és nem is akarják megérteni. Náluk, az elvtársi szokásokhoz híven Nagy Imrével és társaival kezdődik és fejeződik be a forradalom. Hozzájuk hű történészeikkel úgy szeretnék beállítani 1956-ot, hogy az alapjában a reformkommunisták – revizionisták – terméke. Szájukra sem veszik a pesti srácokat – Vándor Bélát, a Golyóállót, Kócost, Wittner Marit, Sticker Katit, Mansfeld Pétert –, az egyetemistákat – Tóth Ilonát, a megkínzott orvostanhallgatót, a hősi halált halt Gérecz Attilát, a költőt, Hrabovszky László mérnökhallgatót, a sebésznek készülő Rácz Józsefet, – a munkásokat – így a Pongrátz testvéreket, a Széna téri Szabó bácsit, Dénes Jánost, avagy a barna pópát, a budai Vár védőjét, Vazul atyát, és sorolhatnánk hosszan. Igenis, ők harcoltak, ők adták a vérüket, ők voltak a hősök, a bátrak, ők arattak világraszóló győzelmet a fővárosban – ha csak rövid időre is – a világ legerősebb hadserege, a szovjet felett. Róluk nem beszélnek. Tollasi Ilona a Baross téri fegyvereseknek, Nickelsburgéknak főzött a Péterfy Sándor utcai kórház konyháján. Emiatt Biszkuné dr. Tóth Matild bírónő hét és fél évre ítélte. De Ilonának nem ez fájt a legjobban, hanem az, hogy Eörsi István egyik könyvében a harcoló lányokat nemes egyszerűséggel utcalányoknak nevezte. Tovább akarták degradálni a forradalmat. Az MSZP–SZDSZ vezette Horn-kormány, Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt, egy tüntetés alkalmával megbilincseltette Pongrátz Gergely Corvin közi hőst. Ez csak előjátéka volt a 2006. október 23-i békés tüntetés véres leverésének. A szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc így tudta kezelni a forradalom ötvenedik évfordulóját. Zavarában mindössze annyit tudott tenni, hogy Nagy Imre szobrához fordult álnaiv, szűzlányos ártatlansággal:
»Imre, te mit tennél?«
A rendszerváltás után a baloldal számlájára írható, hogy az igazságtételt szabotálták, a sortüzek még élő elrendelői közül – mosonmagyaróvári, salgótarjáni – senkit nem ítéltek el, s egyetlen vérbíró sem került az igazságszolgáltatás elé, egyetlen gyilkos ÁVH-s, pufajkás nem nyerte el méltó büntetését. No, ez a szálka, ha nem gerenda a nemzet testében.”